Hírek

Bizonytalanságot okozott az igazságügyi reform

Egyes eljárások zökkenőmentesen folytatódtak, miközben más, hasonló perek félbeszakadtak az igazságügyi reform miatt. Mindezt csak azért, mert a bírók országszerte különbözően értelmezték a megyei bíróságok nevét átíró tavalyi törvényt.

Az elmúlt hónapokban több alkalommal is a közbeszéd fókuszába került igazságügyi reform talán legjelentéktelenebb elemének sem sikerült a jogbiztonság általános követelményeinek megfelelnie – tűnik ki az atlatszo.hu birtokába került bírósági körlevélből (PDF). A 2012. január 9-i keltezésű írásban Wellmann György, a Kúria – a bíróságok szakmai irányítója – egy vezetője próbál segíteni a magyar bíróknak helyesen értelmezni azt az egyszerű változást, amely miatt a korábbi megyei bíróságokat év eleje óta törvényszékeknek hívják.

A probléma lényege abban áll, hogy a bíróságok szervezetéről szóló, 2011. év végén kihirdetett, a bíróságok szervezetéről szóló sarkalatos törvényben az Országgyűlésnek nem sikerült a bírók számára is érthetően leírnia, hogy a megyei bíróságokat egyszerűen átnevezik, vagy esetleg megszűnnek, és a jogutódjukat hívják törvényszékeknek, illetve a Legfelsőbb Bíróságot Kúriának. Ennek akkor van jelentősége, ha az illető bíróság éppen perben áll valakivel, ugyanis az eljárást vezető bíró az értelmezéstől függően akár a per félbeszakadását is megállapíthatja.

A mellékesnek tűnő probléma valójában fontos kérdésre vonatkozik, a bíróságok ellen indított perek ugyanis gyakran a jogállam működésének alapvető kérdéseire világítanak rá. Wellmann, a Kúria Polgári Kollégiumának vezetőjének körlevele szerint is “megengedhetetlen, hogy a bíróságok egy ilyen egyszerűnek tűnő eljárásjogi kérdésben eltérő gyakorlatot folytassanak”, és ez különösen fontos akkor, ha “bíróságok félként szerepelnek az ügyben”.

A levél négyféle gyakorlatot említ, amelyek onnan, hogy a bíróságok minden különösebb intézkedés nélkül már az adott törvényszéket tüntetik fel félként, odáig terjednek, hogy a per félbeszakadását állapítják meg a törvényszék perbehívásáig vagy perblépéséig. Wellmann azt a megoldást támogatja, amiben egy külön fellebbezhető végzéssel állapítja meg a bíró a változást, mert szerinte “jogszabályon alapuló jogutódlás” történt a megyei bíróságoknál és a Kúriánál is. Ez ugyan kevésbé durva eredmény lenne, mint az ilyen perek félbeszakadása, mégis több időbe és energiába kerül, mintha egyszerűen csak megállapítanák a névváltozás tényét.

Az államkincstár közhiteles nyilvántartása alapján ráadásul – ebbe az adatbázisba kell bejegyezni a költségvetési szerveket ahhoz, hogy létrejöjjenek – törvényszékre és a szintén névváltozás után álló Kúriára egyaránt igaz, hogy esetükben “megszűnés és jogelődös átalakulás nem történt, a névmódosulás a szerv folyamatos működését nem érinti”, tehát szerintük Wellmann álláspontja hibás.

A körlevél emellett nem teremtett egységes gyakorlatot. Az atlatszo.hu is tudósított egy olyan januári tárgyalásról, ahol a pert vezető bíró egyszerűen megállapította, hogy az “alperes a továbbiakban Kúria névvel szerepel”.

A bírósági elnevezések körüli jogbizonytalanság, és a sok esetben valószínűleg a perek elhúzódásához vezető bírósági gyakorlat pontosan ellentétes azzal, ami a kormány honlapján olvasható az igazságügyi reformról. Eszerint ugyanis “az igazságszolgáltatással szembeni alapvető állampolgári elvárás, hogy a bíróságok az ország különböző pontjain a döntéseiket egységes jogalkalmazási gyakorlatot folytatva, ésszerű időn belül hozzák meg (…) ezen elveket szem előtt tartva átalakításra került az igazságügyi reform keretében 2012. január 1-jével a bíróságok központi igazgatása és szervezetrendszere.”

 

Megosztás