orosz-ukrán háború

Magyarország néhány tízezer ukrajnai menekültet sem képes rendesen ellátni, civilek végzik az állam segélymunkáját

Még úgy is recseg-ropog a menekültügyi ellátórendszer, hogy a kormány által emlegetett százezrekhez (sőt, milliót meghaladó számhoz) képest a valóságban alig huszonvalahányezer háborús menekült tartózkodik Magyarországon. A réseket civilek, önkéntesek próbálják betömködni több-kevesebb sikerrel. A legnagyobb probléma az, hogy nincsenek rugalmas, hozzáférhető szálláshelyek a fővárosban, de a kormányzati sóherség és koncepciótlanság az egész folyamatra rányomja a bélyegét. Az Átlátszó lejárta az Ukrajnából érkezők útját a határtól a Madridi úti menekültszállóig.

Az ukrajnai menekültek magyarországi ellátását konkrét emberek: önkéntesek, civilek, segélyszervezeti dolgozók viszik a hátukon. Ők azok, akik személyesen kapcsolatba kerülnek a háború elől menekülőkkel, és gyakran heteken, hónapokon át is figyelemmel követik a sorsukat. Ha ugyanis a menekültek abszurd, élhetetlen helyzetekbe kerülnek az állami ellátás kavarodásában, akkor azokat keresik meg, akikben tényleg megbíznak — akkor is, ha hivatalosan már régen nincsen dolguk vele.

Az egyik „családja”, akikkel még a határmenti segítségponton találkozott márciusban, hónapokig próbálkozott több-kevesebb sikerrel a magyarországi megélhetéssel — mesélte nekünk a Máltai Szeretetszolgálat egy munkatársa. Aztán a gödöllői kollégiumból váratlanul egy határmenti faluba szállították őket, ahol egy egyházi szükségszálláson kaptak helyet. A faluban munkalehetőség gyakorlatilag nincs. Aludni az egyházi épület közös helyiségének padlóján lehetett, az ellátás tejből és kenyérből állt.

Hasonló történetet hallottunk a Migration Aid egyik munkatársától, akit azzal keresett meg egy korábbi kliense, hogy a Katasztrófavédelem biztosította menekültszálláson naponta csak egyszer kap étkezést. A panaszos szerint a menekültszállás maga egy autópálya melletti motel volt. Ahol az ember nem szívesen tölt el hónapokat, különösen családdal, de ahonnan a továbblépéshez szükséges munkát találni is szinte lehetetlen.

Ami menedéknek pótolhatatlan, az perspektívának szegényes.

Az Átlátszó munkatársai a nyár során több hetet töltöttek azzal, hogy feltérképezzék a magyar menekültellátórendszer működését. Lejártuk az Ukrajnából érkezők útját a határtól a Madridi úti menekültszállóig. Dolgoztunk önkéntesként szálláson, álltunk sorba az idegenrendészetnél és beszélgettünk adományosztáson. A magyar segítséget összehasonlítottuk azzal, hogy mit csinálnak a többi V4-es országban.

Az derült ki: a magyar állami menekültellátás átmeneti menedéket igen, de perspektívát nem nyújt azoknak, akik az ukrajnai háború elől menekülnek.

Mit kapnak a menekültek?

A magyar állam igény esetén ingyenes szállást, ellátást, orvosi segítséget, továbbá  pénzbeli segélyt biztosít az Ukrajnából menekülőknek. Ez az úgynevezett létfenntartási támogatás havi 22 ezer 800 forintot jelent azoknak, akiknek nincs munkájuk. Gyerekek után további 13 ezer 700 forint jár. Ez rendkívül alacsony összeg. Szakértők szerint — még az infláció idei bedurvulása előtt — Magyarországon 100-130 ezer forint bevételre volt szükséges a létminimumhoz azoknak, akiknek nem kell szállásra is költeniük.

Menekültek Záhonynál vonaton (Fotó: Rédl Boglárka)

Az Ukrajnából menekülőknek a magyar állam biztosít szállást, de az igényléshez először is el kell jutni a határtól a budapesti BOK-csarnokba. Itt kétfelé szortírozzák a menekülteket: aki hosszabb távon itt tervez maradni, azzal foglalkozik a magyar állam, pontosabban a menekültellátást szervező Katasztrófavédelem. Ők a hozzájuk kerülő ukrajnaiakat menekültszállásokra szórják szét szerte az országban.

A Magyarországról továbbutazni tervező másik osztat a Migration Aid nevű civilszervezet Madridi úti szállására kerül, ahol állami támogatás nélkül működő civilek és önkéntesek segítik ügyes-bajos dolgaikban a menekülteket. Vannak olyanok is persze, akik kikerülik ezt az ingyenes szállást biztosító két lehetőséget, és megpróbálják maguknak megoldani akár az ittmaradást, akár a továbbutazást.

De a menekültellátó rendszer biztosította bármilyen állami segítségből csak az részesülhet, akit az idegenrendészetnél úgynevezett menedékesként regisztrálnak.

Ezért azt, hogy hányan kapnak bármit is a magyar állami segítségből, abból tudhatjuk meg, hogy összesen mennyien nyújtottak be az idegenrendészetnél úgynevezett menedékes státusz iránti kérelmet. Ez a néhány tízezres szám messze alulmúlja azt, amit a kormány szokott emlegetni.

Hónapokat kell várni a menedékes státuszra

„Eredetileg Lengyelországba mentünk volna, de féltünk tőle, hogy őket is megtámadják az oroszok, mert a lengyelek egyértelműen elítélték az agressziót. Magyarországot ebből a szempontból biztonságosabbnak tartottuk” – mondta az Átlátszó riporterének egy Kijevből érkezett, kisgyermekes nő a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Harmat utcai kirendeltsége előtt.

Az orosz-ukrán háború kitörése után, Budapesten ezt a hivatalt jelölte ki a kormány az ukrán állampolgárok menedékkérelmeinek intézésére. A 10. kerületi hivatal udvarán sátor is várja az ügyintézésre várakozó menedékkérőket, de erre ottjártunkkor nem volt szükség. Az Ukrajnából elinduló, milliós nagyságrendű menekülthullám ellenére nem látható tolongás, vagy akár komolyabb sor az iroda előtt, ottjártunkkor nagyjából negyed óránként érkezett egy-egy ember ügyet intézni, vagy érdeklődni menedékkérelmének állapotáról.

Ez látszólag a magyar bürokrácia hatékonyságát is dicsérhetné (elvégre a menedékkérelmeket online és más közhivatalokban is be lehet nyújtani, persze a kérelmek mind az Idegenrendészetre érkeznek be elbírálásra), más képet festenek azonban a menedékkérők beszámolói:

többségük elmondásuk szerint már legalább két hónapja vár arra, hogy elbírálják menedékkérelmét, jelenleg ideiglenes humanitárius kártyával tartózkodnak Magyarországon.

A fent idézett kijevi nő azt mesélte, a hivatal munkatársai türelemre intették őket, mondván, még további két hónapig tarthat, amíg megkapják a hosszútávú tartózkodásra és munkavállalásra is feljogosító státuszt. A többhavi várakozási idő azért is problémás, mert április 29. óta a létfenntartási támogatás csak a már elismert menedékesnek jár.

Egymillió vagy húszezer menekült?

A magyar kormány kommunikációjában többféle szám is kering arról, hány menedékkérőt fogadott be Magyarország az ukrajnai háború kezdete óta, de mindenképpen több százezres tömegről beszélnek. Menczer Tamás külügyi államtitkár nemrégiben az észt nagykövet kioktatásáról szóló videójában beszélt arról, hogy „Magyarország jelenleg történetének legnagyobb humanitárius akcióját hajtja végre Ukrajnával kapcsolatban, már legalább egymillió menekültet fogadtunk be”.

Szijjártó Péter júliusban a Fox Newsnak adott interjúban azt állította, már 840 ezer menedékkérőt fogadtunk be, akik teljeskörű ellátást kapnak. Ő is megismételte azt a sokat hangoztatott állítást, hogy Magyarország történetének legnagyobb humanitárius akcióját hajtja végre jelenleg a kormány.

Valamivel korábban a júliusban emlegetett 840 ezresnél magasabb szám is elhangzott: amikor a kormány a menekültek megsegítésére felajánlott uniós támogatásokról tárgyalt, már 1,3 millió menekültre hivatkozott.

Valójában ezek a számok nem a befogadott menekültek, vagy a nálunk menedékkérő emberek számát jelzik.

Ezek az adatok valószínűleg egyszerűen a határátlépésekre vonatkoznak, hiszen a háború kitörése óta valóban több mint 1,1 millióan lépték át a határt. Csakhogy ebben nemcsak a menedékkérők vannak benne, hanem azok is, akik például csak átutaztak Magyarországon — vagy éppen csak rokonlátogatóba jöttek, netán valamiért rendszeresen a határon át ingáznak.

Azoknak az ukránoknak a száma,

akik Magyarországon valóban menedékkérelmet nyújtottak be, a kormány júniusi adatai szerint 24 615 volt, amelyből 17 076-ot fogadtak el.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) frissebb adatai szerint pedig 28 289 menedékkérelmet adtak be.

Az összes uniós országban eddig több mint 3,2 millió ukrán regisztrált ideiglenes védelemért, a legtöbben Lengyelországban, Németországban és Csehországban. Magyarország e számok alapján a menekültek érdekében tett uniós erőfeszítésben nem éri el az 1 százalékot sem. Az Ukrajnával szomszédos uniós országok közül (Lengyelország, Románia, Szlovákia) messze nálunk adtak be legkevesebben menedékkérelmet, sőt számos kisebb, Ukrajnával nem szomszédos nyugat-európai államban, például Belgiumban, Írországban vagy éppen Portugáliában is több menedékkérőt fogadtak.

Az ingázóktól nem látják a menekülteket a határon

Ha valaki Ukrajnából Magyarországra érkezik és szeretne valamilyen hivatalos segítséget igényelni  — tehát például szállást, élelmet, segítségnyújtást a menedékes kérelem benyújtásához —, akkor szerencsésebb esetben már a határon a budapesti BOK-csarnokban berendezett koordinációs- és tranzitközpont felé irányítják. A hivatalos tranzitváró ugyanis nem a határon, hanem Budapesten van, oda valahogy el kell találni.

A beregsurányi határátkelőnél például az volna a menet, hogy a segítséget kérő menekülteket a határőrök jelzik a Máltai Szeretetszolgálat falu közepén működő segítségpontja felé. A máltaiak erre hívják az önkormányzati busz vezetőjét, aki a határra siet a menekülőkért, hogy a segítségpontra szállítsa őket.

A segítségponton igény szerint meleg ételt, tisztálkodási lehetőséget és ideiglenes szállást is tudnak biztosítani az Ukrajnából menekülők számára. De a legfontosabb, hogy az innen továbbinduló busz a záhonyi vasútállomásra szállítja a menekülteket, ahol az ottani civilek és önkéntesek segítenek jegyet venni, és információval szolgálnak a további szükséges lépések tekintetében.

Ez az elméletben nagyon flottul haladó folyamat a gyakorlatban azonban nem válik hozzáférhetővé mindenki számára. Miközben a rendőrség rendszerint arról tájékoztatja a közvéleményt, hogy napi akár több mint tízezer ukrán “menekült” lépi át a határt, a helyben dolgozó civilek — és feltehetően a határőrök is — úgy vélik, hogy ennek a többségét ingázók: bevásárolni vagy családlátogatásra érkezők, seftesek teszik ki.

Utasok a záhonyi állomáson. Fotó: Átlátszó

A határőrök nem tájékoztatnak mindenkit a menekültek számára elérhető segítségről, a menekültek pedig nem feltétlenül tudják, hogy kitől és hogyan kéne információt kérniük — különösen akkor, ha autóval érkeznek.

Beregsurányban megtaláltuk az ENSZ menekültügyi főbiztosságának (UNHCR) koordinátorát, aki elmondta: az állami szervek helyett általában ők osztogattak tájékoztató szórólapot.

Volt, hogy a határőröknek is ők adtak tájékoztatókat, amit továbbadhattak az érkezőknek.

A beregsurányi határátkelőnél az Átlátszó tudósítója több ukrajnai menekülővel is beszélt, akik azt mondták, semmilyen információt nem kaptak arról, hova fordulhatnak ellátásért, és hogyan nyújthatnak be menedékkérelmet. A Magyarországra való belépéskor a határőröktől csak egy turista vízumot kapnak az útlevelükbe – ez most az egész EU-ban szabvány.

Az Átlátszó újságírója szólt nekik az ingyenes szállásról

Hasonló történetet hallottunk attól a két ápolt, jókedvű ukrán nőtől is, akikkel egy kora este találkoztunk a záhonyi vasútállomáson (nevüket, ahogy a többi velünk szóba elegyedő menekültét sem, biztonsági okokból nem közöljük ebben a cikkben). Ők Magyarországon átutazva tartottak Ciprusra, egyikük ugyanis ott talált munkát.

Másikuk arról mesélt, kijevi lakosként először Lengyelországba menekült. Néhány hete csak azért tért vissza Ukrajnába, hogy meglátogassa Borodjankában élő édesanyját. Ebben a békeidőben tizenháromezer lakosú városban az orosz inváziós erők a kijevi offenzíva során célzottan szétbombázták a lakóépületeket. A nő anyja másfél hónapig egy pincében húzta meg magát, de legalább túlélte.

Ukrán nő mutatja a szétbombázott Kijevről készült képet. Fotó: Átlátszó

Úgy mesélték: a két barátnőtől a magyar határőrök csak annyit kérdeztek , hogy hova mennek. Mondták, hogy Budapestre. Erre pecsételtek egyet az útlevelükbe, és viszlát. A záhonyi határátkelőnél kaptak meleg ételt, kávét, és az önkéntesek segítettek nekik kedvezményes jegyet vásárolni. De arról, hogy milyen segítséget kaphatnak, vagy hogy egyáltalán meddig tartózkodhatnak az EU területén, senki sem tájékoztatta őket.

Másnapra szólt a ciprusi jegyük, eredetileg azt tervezték, hogy egy hostelben vesznek ki szobát. Kollégánktól hallottak arról először, hogy ingyen elalhatnak a Migration Aid ideiglenes szállójában is: végül inkább odamentek. Ehhez azonban először a BOK-csarnokba kellett eljutniuk.

Információs szoba az állomáson

Akik autóval jönnek, sok esetben akár egyáltalán nem hallanak a csarnokról, ha csak a határnál, vagy ismerősöktől nem kapnak útbaigazítást; de nem könnyebb a BOK-csarnokot megtalálni azoknak sem, akik vonattal jönnek Ukrajnából. A Puskás Aréna mellett található csarnok viszonylag messze – 4,6, illetve 1,7 kilométerre – helyezkedik el a Nyugati és a Keleti pályaudvartól, a segítők megtalálása így korántsem olyan egyszerű feladat a menekültek számára, mint amikor még közvetlenül a pályaudvaroknál várták őket az önkéntesek.

Egyik pályaudvaron sem vitték túlzásba a tranzitváró reklámozását. A Nyugatin ugyan berendeztek egy információs szobát a menekülteknek, amit viszont összesen csupán egy tábla hirdet az egész állomáson, közvetlenül a terem ajtaja előtt.

Tábla a Nyugatiban. Fotó: Átlátszó

A záhonyi vasúttal érkező két ukrán nő mindenesetre könnyen megtalálta az információs szobát, ahonnan a pályaudvar melletti buszfordulóba kísérték őket. A fővárosi tömegközlekedés buszai innen szállítják a BOK-csarnokba a menekülteket.

Szortírozás a BOK-ban

A csarnoki tranzitvárót azután rendeztek be, hogy a pályaudvarokon megszüntették a civil szervezetek által hetekig működtettek segítségnyújtó pontokat.

De tranzitváróba beengedték a civileket is, akik ma is kritikus szerepet vállalnak a menekültellátásban, annak ellenére, hogy sokszor ingyen dolgoznak, felszereléseiket önkéntes felajánlásokból biztosítják.

A tranzitvárót a budapesti kormányhivatal és a Katasztrófavédelem működteti, de jelen van az idegenrendészet is. A menekültek itt regisztrálhatnak hivatalos segítségnyújtásért. Jelentkezhetnek szállásért, illetve helyben van lehetőség tisztálkodásra, pihenésre.

Amikor itt jártunk, a csarnok szinte teljesen üres volt. Az önkéntesek elmondása szerint estefele gyűlnek össze többen az egyébként jól felszerelt és kulturált váróban. Az viszont ránézésre is látszik, hogy egyszerre néhány száz embernél többet nem tud kiszolgálni az intézmény.

Improvizálni kellett a szálláshelyekkel

A váró egyik fő funkciója, hogy az itt dolgozók az érkező menekülőket elirányítsák szálláshelyekre. A csarnokban dolgozó önkéntesek elmondása alapján a következő gyakorlat alakult ki: az érkezőktől a Katasztrófavédelem munkatársai megkérdezik, milyen hosszú távon terveznek Magyarországon maradni. Akik hosszabb távra terveznek, például menedékes státuszt is kérnének, azokat a menekültszállásokra irányítják.

Az Átlátszó információi szerint ezeket a szállásokat februárban a semmiből kellett létesíteni, a Katasztrófavédelemnek ugyanis nincsenek saját ingatlanjai, ahol tömegeket lehetne elhelyezni. A hatóságnak ezért improvizálnia kellett, és az ország különböző területein önkormányzati, egyházi és privát ingatlanokat (főleg panziókat és munkásszállókat) béreltek ki a menedékkérők számára. Úgy tudni, a Katasztrófavédelem fejenként négyezer forintot tud fizetni egy-egy éjszakáért a szállásadóknak.

Azt a Katasztrófavédelem nem árulja el, hogy pontosan hol vannak ezek a szállások, de a minőségük a menekülők beszámolói alapján vegyes képet mutat. Volt, aki kifejezetten igényes panzióban, privát szobákkal kapott szállást.

Mások viszont túlzsúfolt, nehezen megközelíthető tömegszállásokra panaszkodtak.

Maga a folyamat is elég kaotikus. Úgy tudjuk, amikor az adott menekült jelzi, hogy szállást kér, a katasztrófavédelmis kolléga először is azt mondja nekik, hogy várjanak. Ekkor még ő sem tudja, hogy hova fogja küldeni őket. Felhívja a felettesét, aki leszól neki, hogy éppen hol van hely. A menekültekért megérkezik a busz; ők jó esetben nagyjából ekkor tudják meg, hogy hova viszik őket.

Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság az Átlátszóval júliusban azt közölte, hogy a háború kitörése óta összesen 11 945 ember elhelyezését koordinálták.

A háború elől menekülők elhelyezésében 14 megye (Bács-Kiskun, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Fejér, Győr-Moson-Sopron, Hajdú-Bihar, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Komárom-Esztergom, Nógrád, Pest, Somogy, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Tolna) érintett.

A katasztrófavédelmisek a fővárosban, ismereteink szerint, egyáltalán nem helyeznek el menekülteket.

Azokat a menekülteket is, akik nem terveznek tartósan itt maradni, a BOK-csarnokban a Katasztrófavédelem vagy kormányhivatal munkatársai egy önkéntes szervezet, a Migration Aid pultjához irányítják.

Átmeneti szállás Budapesten csak civil felajánlásból

A Migration Aid neve onnan lehet ismerős, hogy a Fidesz-holdudvar régóta mószerolja őket mindenfélével, sőt négy éve egy izraeli magánhírszerző cég erre a civilszervezetre is rádolgozott a választási kampányban — vélhetően Fidesz-közeli körök megbízásából.

A mostani válságban civil menekültsegítőként a kezdetek óta részt vesznek, de igazán azért fontos a szerepük, mert Budapesten, közelebbről a Madridi úton nekik van olyan szállójuk, ahol egyszerre 217 menedékkérőt tudnak elhelyezni kollégiumhoz vagy munkásszállóhoz hasonló szobákban.

Ma, ha egy menekülő Budapesten szeretne szállást kapni, aligha van más lehetősége, ha csak nem tud saját zsebből albérletet kivenni. Országos szinten is csaknem egyedülállónak számít a rövidtávú szállás.

A háború harmadik hetében, egy önkéntes felajánlás után nyitotta meg a Migration Aid a Madridi úti ideiglenes szállást, később pedig egy hasonló, győri szálláshelyet is. Eredetileg tranzitszállónak szánták, de később lehetővé tették, hogy akár tovább is maradjanak azok, akik csak átutaznak Magyarországon, de meg kell várniuk a rokonaikat, vagy még nem tudják, hova tudnak menni.

A Madridi úti menekültszálló udvara. Fotó: Átlátszó

Azokat, akiket a kormányhivatal munkatársai a Migration Aid standjához irányítanak, a BOK-ból már önkéntes sofőrök viszik tovább a Madridi útra. Az egyik sofőr elmesélte nekünk: az idegenvezetés szintén a fuvar részévé vált. Az ablakból mutatja a menekülteknek a kivilágított Hősök terét, a Szépművészeti Múzeumot és az Andrássy utat.

Madridi úti mindennapok Újságírónk napokig a madridi úton önkénteskedett. Ezt írja az ottani mindennapokról: a Migration Aid már csak délután négy és hajnali kettő óra között van kint a BOK-Csarnokban, ahol a menekültek regisztrációja zajlik, ezért a madridi úti szállón éjszaka a legnagyobb a nyüzsgés. Ilyenkor érkeznek az új menekültek: az udvaron gyermekek szaladgálnak, a recepciónál bőröndök, babakocsik és táskák között várják a menekültek, hogy beregisztrálják őket és megmutassák nekik a szobájukat. A konyhában önkéntesek készítik a szendvicseket, sokszor egy-két régebben itt lakó menekült is besegít. A reggeli órákban már sokkal csendesebb a szálló. Az önkéntesek teljesen kifáradtak az éjszakai műszak alatt. Várják a váltást. A nappali csapat feladata, hogy kicsekkoltassa az aznap induló menekülteket. Ha kell, fuvart is szereznek nekik. A menekülteket taxival vagy kisbusszal viszik ki a vasútállomásra vagy a repülőtérre. Az esti pörgésre is fel kell készülni: az önkéntesek friss ágyneműket húznak — a Madridi úton alig van két egyforma ágyneműhuzat, hiszen minden felajánlásokból gyűlt össze—,  kitakarítják a szobákat és ha kell, megszerelik az elromlott WC-tartályt is. Az önkénteseknek gondoskodni kell róla, hogy mindig legyen gyümölcs és zöldség a reggelihez (ami, az éjszakai érkezőkre való tekintettel gyakran délig tart), és figyelni kell rá, hogy mindig legyen valaki a raktárban, aki tisztálkodószert, pelenkát, gyógyszert vagy egyéb a napi életvitelhez elengedhetetlen kellékeket ad ki a menekülteknek. Minden felajánlásból van. Délben fel kell vinni a hűtőből a bedobozolt ételeket és át kell venni a holnapi adagot, amit valamelyik konyha ajánl fel a menekültek számára.

„Az első hetekben az állami szervek alig vettek részt a segítségnyújtásban, azt kiszervezték a Karitatív Tanácsnak, de az ellátást jórészt a civil önkéntesek vitték a vállukon. A rövidtávú elszállásolás most sem teljesen megoldott feladat, itt próbáljuk mi betölteni a hiányt. Kialakult egy gyakorlat, egy együttműködés köztünk és a hatóságok között, hogy akinek szállást kell, azt irányítják hozzánk” — mondta nekünk Siewert András, a szervezet alapítója.

A Migration Aid viszont így is mindennemű állami támogatás nélkül, száz százalékban civil forrásokból működik.

A ’90-es évek elején a délszláv háborúk alatt a mostaninál is több menekült érkezett Magyarországra, közülük akkor 100 ezres nagyságrendben fogadott be embereket az állam – valójában ez volt a modern Magyarország történetének legnagyobb humanitárius akciója. Akkor egy viszonylag jól működő menekültügyi rendszer épült ki, elkészült több nagy menekülttábor, mint például a bicskei vagy a vámosszabadi központ. A 2015-ös menekülthullám után azonban folyamatosan leépült ez a struktúra.

„A menekültellenesség politikai téma lett, és a retorikát követve elkezdték kibelezni a menekültügyet és szándékosan ellenséges közeget kialakítani a menedékkérőknek” – mondta Siewert András, hozzátéve: miközben az ukrajnaiakkal most az állam ugyan befogadó, a déli határon továbbra is a korábbi, sokszor törvénysértő eljárásokat alkalmazzák.

„2015-16 után a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal több munkatársát elbocsátották, azóta kritikusan alacsony szinten van a szervezet állománya, ami a mostani hullám során gondokat okozott, általános volt például, hogy nincsenek tolmácsaik” – mondta Siewert — „Ezért is varrták az idegenrendészet helyett a Karitatív Tanács és a kormányhivatalok nyakába a feladatokat.” A Migration Aid alapítója azt viszont érthetetlennek nevezte, miért nem nyitották újra a még meglévő bicskei és vámosszabadi menekülttáborokat, amikor láthatóan nem elegendő a szálláskapacitás a menedékkérőknek, még azzal együtt is, hogy kifejezetten kevesen maradnának Magyarországon.

Ősszel új hullám jöhet

Bár jelenleg a kis számú, Magyarországon maradó menedékkérő nagyrészt ilyen-olyan módon kap ellátást és szállást, a jövőjük bizonytalan. Siewert András arról beszélt: a menekülők nagy része jelenleg bérelt turisztikai szálláshelyeken lakik, de ezek ősszel, a fűtési szezon kezdetekor megszűnhetnek, mivel az ezeket üzemeltető vállalkozóknak már nem lesz gazdaságos elszállásolni a menedékkérőket.

Ukrán nyelvű oktatást sem tud adni az állam Menczer Tamás külügyi államtitkár, amikor az észtekkel veszekedve sorolta, mennyit segít a magyar állam az ukránoknak, azzal is büszkélkedett, hogy Magyarország segít a menekült gyerekeket beiskolázni. Ugyanakkor Maruzsa Zoltán oktatási államtitkár is elismerte, hogy ukrán nyelvű képzést nem tudnak széleskörűen biztosítani, mert nincs olyan iskola, ahol erre lennének szakképzett tanárok. Az oktatásban ezért szintén fontos részt vállalnak az önkéntesek, többek között a Zugligeti Béke Tanodában indult civil kezdeményezésre egy tanoda az Ukrajnából jött iskolás és óvodáskorú gyerekeknek. A Migration Aid szintén szervez napközit, Siewert András az Átlátszónak elmondta, a közelmúltban felvettek 16 ukrán tanárt és szociális segítőt, akik az itt maradó gyerekeknek szerveznek majd foglalkozás. „Ez az első alkalom, hogy nem önkéntesekkel, hanem fizetett munkatársak dolgoznak egy projektünkön” – mondta.

„Tovább ronthat a helyzeten, hogy ősszel újabb menekülthullám indulhat el. Az ukrán belső menekültek most nagyrészt kényszerszállásokon vannak Nyugat-Ukrajnában. Ha a háború elhúzódik és a belső menekültek látni fogják, hogy még sokáig nem mehetnek haza, tömegek indulhatnak meg újra nyugat felé. Minden segélyszervezet erre számít, de nem látom, hogy a kormány készülne egy ilyen helyzet megoldására” – mondta Siewert.

Ahol munka van, ott nincs szállás

Siewert szerint nem igazán látni jelenleg, mi a kormány koncepciója a menedékkérőkkel: „Az biztos, hogy a cégek nagy lehetőséget látnak a munkájukban, és a kormány is hozott egy rendeletet, ami megkönnyítette az ukrán állampolgárok munkavállalását Magyarországon. A szándék tehát látszik, hogy sokakat itt tartsanak munkavállalóként, nem az a cél, mint a közel-keleti menekültekkel, hogy kint tartsák, vagy gyorsan nyugatra tereljék őket.

De a munkavállalóknak szállásra is szükségük van, azonban szállást most már főleg csak kistelepüléseken tud adni az állam, ott viszont nincs munka. Budapesten és a városokban lennének munkahelyek, ott viszont szállás nincs.”

Az állami menekültellátó rendszernek erre a helyzetre egy áthidaló megoldása volna: a szállást is biztosító munkaadók támogatása. Azokat a munkáltatókat, akik dolgozni felvesznek és el is szállásolnak ukrán állampolgárokat, azoknak az illető szállásköltségeinek a felét havi legfeljebb 60 ezer forint erejéig (plusz gyerekenként 12 ezer forint erejéig) megtéríti az állam.

Azt nem tudni, hogy mennyire sikeres ez a támogatási forma, de az összes menedékesi kérelem számának ismeretében túlzottan nem lehet az. A konstrukció elterjedése ellen hat, hogy a BOK-csarnokon belüli jelenlétre teljes monopóliumot kapott egy Fidesz-közeli munkaerő-közvetítő, a Prohumán Kft. A társaság, amely a kormány stratégiai partnere, tulajdonosi köre pedig Deutsch Tamáshoz kötődik, a tranzitváró indulása óta egyedüli munkaerő-toborzóként lehet jelen a BOK-csarnokban, és számos menedékkérőnek ajánl fel szállást munkáért.

Kormányközeli munkaerő-toborzó cég hirdethet az ukrán menekülteknek az állami központokban | atlatszo.hu

A Nyírségben élő nők munkaerő-piaci helyzetének javítására, szemléletformálásra, képzésekre kapott 199 millió forint uniós és állami támogatást a Czinka Panna Roma Egyesület, azonban az összeg egy részét szabálytalanságok miatt visszakérte az eljáró hatóság.

Ugyanakkor az általunk megkérdezett civil segítők arról számoltak be: cégek rendszeresen keresik őket, hogy tudnak-e munkásokat ajánlani nekik. Nem tudunk arról, hogy ezt a másodlagos piacot bárki alaposan ellenőrizné.

A konstrukciónak nyilvánvaló hibái többszörösen kiszolgáltatják a menekülteket a munkáltatóknak.

Ez pedig nyilván elriasztja azokat a menekülteket, akik törekednek bármiféle személyes autonómiára és van választási lehetőségük. Annyi választási lehetősége márpedig a legtöbbeknek van, hogy megállnak-e Magyarországon, vagy egy-két határral továbbmennek-e máshova Európában.

Hogy csinálják máshol?

Szlovákiában július elejéig között összesen 76 ezren igényeltek ideiglenes menekültstátuszt. Július végén összesen 8 ezer menekültet foglalkoztattak Szlovákiában és összesen 44 ezren részesültek pénzügyi segítségben. Ezt eleinte a szlovák kormány biztosította, május óta pedig nemzetközi szervezetek: az UNHCR, az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF), valamint a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) és a Nemzetközi Vöröskereszt (IFRC). A havonta értendő összeg felnőttnek 32 ezer forintnak megfelelő euró, 3 év alatti gyermeknek 65 ezer forint, 3-18 éves korig 24 ezer forint, családonként összesen maximum 154 ezer forint

Májusig a Szlovák Munkaügyi, Szociális és Családügyi Hivatalhoz 22 ezer kérelem érkezett erre a segélyre, csaknem 45 ezer magánszemélyre vonatkozóan. 2022 májusáig a szlovák állam összesen 1,1 milliárd forint értékű eurót fordított az Ukrajnából menekültek pénzügyi támogatására. A segélyt azóta az említett nemzetközi szervezetek fizetik, tőlük már 47 ezren kaptak támogatást.

Az ideiglenes menekültstátusszal rendelkező Szlovákiában tartózkodó ukrán menekültek lakhatáshoz való anyagi hozzájárulásra is jogosultak. Ezt az összeget nem közvetlenül nekik fizetik, hanem annak a személynek vagy cégnek, aki szállást biztosít számukra. A program eddig összesen 5,5 milliárd forintba került.

A továbbra is problémás terület az ukrán menekültek integrációjának finanszírozása: szlovák nyelv- és kultúratanfolyamok, stb. biztosítása, amit most nagyrészt az önkormányzatok finanszíroznak. A szlovák kormány azt tervezi, hogy a 2014-2020-as időszakból hátramaradt közel félmilliárd eurónyi európai uniós támogatást a menekültkrízissel kapcsolatos projektekre fogja fordítani, a tervek még kidolgozás alatt állnak.

Jelenleg Lengyelországban tartózkodik a legtöbb ukrán menekült. A lengyel határőrség július 25-i adatai adatai szerint február óta összesen 24,5 millióan lépték át a lengyel-ukrán határt. Nehéz megbecsülni, hogy pontosan hányan maradnak, a Centre of Analytics and Research nem hivatalos becslései alapján májusban összesen 3,4 millió ukrán menekült tartózkodott Lengyelországban.

Minden ukránnak, aki a háború elől menekülve érkezik Lengyelországba, 15 napja van arra, hogy menekültstátuszt igényeljen. Ez azonban nem kötelező, mert az Ukrajnából menekültek automatikusan ideiglenes védelmi státuszt kapnak. Erősen ajánlott a PESEL nevű lengyel azonosító kód beszerzése közvetlenül érkezés után. Ez ingyenes orvosi ellátásra, munkavállalásra és egyéb juttatásokra jogosít fel. A Lengyel Gazdasági Intézet elemzői szerint ezekből a PESEL-számokból eddig 1 millió 225 ezret adtak ki az Ukrajnából érkező menekülteknek.

Érkezés után a felnőttek 25 ezer forint értékű zloty, gyermekek pedig 43 ezer forint egyszeri támogatást igényelhettek. Ezen az egyszeri juttatáson kívül a lengyel kormány napi 3400 forint értékű pénzt biztosít 120 napon keresztül azoknak, akik Ukrajnából érkezett menekülteket fogadnak be a saját ingatlanukba.

A Lengyel Gazdasági Intézet nyári elemzése szerint a lengyel kormány az év végéig összesen 1359 milliárd forint értékű zlotyt tervez költeni az Ukrajnából érkezettek megsegítésére. Jelenleg a hatóságok és a lengyel állampolgárok által a menekülteknek nyújtott segítség összértéke a lengyel GDP közel 1 százalékát teszi ki.

Ezenkívül a UNHCR áprilisban készpénzes segítségnyújtási programot indított két irodában, Varsóban és Krakkóban. A segélyre jogosult menekültek az első három hónapban havi 60 ezer forintot igényelhetnek (a háztartás minden tagja után további 51 ezer forintra jogosultak, azonban a támogatás összege nem haladhatja meg a havi 213 ezer forintot háztartásonként).

Az Állami Egészségügyi Alap ingyenesen kínál néhány alapvető egészségügyi ellátást, a bonyolultabb ellátásért azonban már fizetniük kell.

Csehországban július végével összesen 400 ezer ukrán menekült kapott ideiglenes védelmi vízumot. Az európai országok közül itt a legnagyobb az egy főre jutó menekültek száma. A legtöbben közülük nők és gyermekek. Az egyharmaduk rendelkezik diplomával.

Több mint 95 ezer menekült talált munkát Csehországban, közel 80%-uk olyan munkát végez, ami nem igényel különleges képesítést vagy képzettséget.

Az ukrán menekültek humanitárius segélyért folyamodhatnak Csehországban. Hat alkalommal 82 ezer forint értékű cseh korona juttatásban részesülhetnek. Az összeg a hetedik alkalomtól kezdve valamelyest csökken. A menekültek több mint negyven százaléka olyan cseh háztartásokban élt, amelyek szállást biztosítottak a számukra. Június végére az ukrajnai háborúval és a menekültválság kezelésével kapcsolatos költségek 168 milliárd forint értékű cseh koronára rúgtak.

Július 19-től a menekültek egészségbiztosítását nem fedezi a cseh állam. Az ukránoknak ezentúl regisztrálniuk kell egy biztosítótársaságnál és maguknak kell fizetniük a biztosításért – kivéve amennyiben alkalmazotti státuszban vannak, ebben az esetben ugyanis a munkáltató fedezi a biztosítás költségeit.

Itt rontja el a magyar állam

A többi visegrádi országgal való összehasonlításból a következő tanulságot vonhatjuk le:

Először is, a magyar állam nyújtotta segítség mértéke mélyen alatta marad a többi V4-országénak.

Ez igaz egyénenként és abszolút értékben is, hiszen a valóságban még az 5,4 milliós lélekszámú Szlovákia is több mint háromszor annyi menekültet lát el, mint Magyarország, a csehekről és a lengyelekről nem is szólva.

Az egyetlen olyan tétel, amiben a magyar segítség papíron meghaladja a többiekét, az a menedékeseknek nyújtott teljes, ingyenes egészségügyi ellátás. Ám a lepusztult magyar egészségügy állapotát ismerve a gyakorlatban ennek a valódi értéke finoman szólva is kérdéses.

A megélhetéshez elérhető pénzbeli segélyek értéke mindhárom országban jelentősen meghaladja a Magyarországon egy felnőttnek kapható havi kb. 23 ezer forintot (alapesetben a lengyeleknél 60 ezer, a cseheknél 82 ezer, a szlovákoknál 32 ezer forint értékű támogatás jár).

A második, hogy a magyar ellátórendszerben nem vesznek részt az illetékes nagy nemzetközi szervezetek,  miközben ma Lengyelországban és Szlovákiában is ilyen intézmények fizetik a pénzbeli segély javát. Biztosan nem tudjuk, hogy ennek mi az oka, de az

feltételezhető, hogy a „migránsellenes” retorikából ideológiát csináló Orbán-kormány politikai okokból nem kéri ezeknek a szervezeteknek a segítségét.

A Lengyelországban és Szlovákiában is a pénzügyi segítségbe beszálló UNHCR-t az elmúlt években rendszeresen támadta a Fideszhez közel álló média, mondván: migránsokat telepítenének Európába, migránskártyákat osztogatnak, és milliárdokat adnak a migránsoknak.

A Magyar Nemzet 2019. április 20-i címlapjának részlete. Forrás: Arcanum

A Szlovákiában segítő Nemzetközi Migrációs Szervezetet (IOM) pedig azzal savazták, hogy “Soros György által finanszírozott bevándorláspárti szervezet”, sőt, velük Szijjártó Péter külügyminiszter még külön levélben vitatkozott arról, hogy a menekülteket nem segíteni, hanem hazaküldeni kell.

Politikai kommunikációs értelemben az Orbán-kormánynak megoldhatatlan feladvány volna most elfogadni ezeknek a szervezeteknek a segítségét. Van ugyanakkor két olyan terület, amiben nem lenne politikai ára annak, ha a magyar kormány tanulna a V4-ektől.

A magát amúgy is családbarátnak tituláló kormány például észrevehetné, hogy kisgyerek után több támogatást érdemes adni, mint egy felnőttre.

Ez a szempont a lengyel és a szlovák támogatási rendszerben is megfigyelhető, a szlovák rendszerben kimondottan differenciáltan: ott egy felnőtt 32 ezer forint értékű segélyt vehet fel havonta, míg egy 3 év alatti gyermek után ennek a duplája jár. Ennek a logikája egyrészt egyszerű humánumból fakad, másrészt reflektál arra a problémára, hogy egy újszülött mellett nehezebb munkát vállalni.

A másik korrigálható hiányosság, hogy

a kormány ma nem segít azoknak a magyar átlagpolgároknak, akik a lakásukba fogadnak  ukrajnai menekültet.

A lakás- és szálláshiányos helyzetben az egyéni szolidaritás állami támogatása volna a legegyszerűbb módja annak, hogy a fővárosi lakhatás több menekült számára legyen elérhető. Így csinálják Szlovákiában és Lengyelországban is.

Noha Magyarországon pénzösszegben magasabb lakhatási támogatás (éjszakánként 4000, illetve 3400 forint) jár egy menekült után, mint például a lengyeleknél, ezt csak azok a szállásadók vehetik igénybe, akik legalább húsz menedékest szállásolnak el, és akiknek van erről szóló megállapodásuk az állam valamelyik ága-bogával.

Ez az átlagos méretű lakásukba egy-két menekültet befogadó magyar átlagpolgároknak nyilván nem elérhető. Különösen, hogy a támogatás azoknak nem jár, akik amúgy önként ajánlották  fel a szálláshelyet.

A segítség ára

Mennyibe kerül a magyar államnak az ukrajnai menekülők megsegítése? A pontos számot nem ismerjük. Az Átlátszó becslése szerint ma a pénzügyi segély havonta legfeljebb 400 millió forintjába, a lakhatási támogatás legfeljebb ennek a másfélszeresébe kerül. Ehhez jönnek az olyan járulékos költségek, mint a BOK-csarnok összerakása és működtetése, a kedvezményes közlekedés. A szokásos üzemmenet végösszege feltehetően megáll havi egymilliárd forint alatt.

Ukrajnai menekült, a Máltai Szeretetszolgálat munkatársa és egy macska Beregsurányban. Fotó: Átlátszó

A határmenti segítségpontokon aktív és a BOK-csarnokban is jelenlévő, jellemzően egyházi segélyszervezeket tömörítő Karitatív Tanács egyszeri,  3 milliárd forint támogatásban részesült.

Nem válaszolnak E cikk megjelenése előtt kérdésekkel fordultunk a Karitatív Tanács titkárához, arra voltunk kíváncsiak, milyen feladatokra költötték el az államtól kapott támogatást, mekkora részben költötték azt a menedékkérők élelmezésére, elszállásolására vagy éppen munkatársaik fizetésére. Megkérdeztük azt is, hány embernek tudnak szállást adni most a tanács tagszervezetei, és hogy készülnek-e lépéseket tenni azoknak az elszállásolására, akiknek nem jutott hely. A tanács titkára válaszul a Miniszterelnökség központi sajtós email-címét ajánlotta, azt mondta, ott kaphatunk választ a kérdéseinkre. Cikkünk megjelenéséig a Miniszterelnökségtől még nem érkezett válasz. Annyit biztosan tudunk, hogy kis számú ideiglenes szállást működtet a Katolikus Karitász, amely idén nyáron 3600 gyereket táboroztatott (ez közlésük szerint nem volt különösebben drága program, 60 millió forintba került). Beregsurányban a Máltai Szeretetszolgálat működtet egy konténertábort, ahol 2-3 napra tudják elszállásolni azokat, akik kérik. Ottjártunkkor a táborban nem voltak sokan, legfeljebb 5 család tölthette ott az éjszakát.

Van egy olyan program is, ami ezer ukrajnai egyetemi hallgatónak teszi lehetővé, hogy Magyarországon folytassa a tanulmányait, és egy kifejezetten kárpátaljaiakra célzott felsőoktatásbeli program — ezeknek az összköltsége 3,38 milliárd.

Nem tévedünk tehát nagyot, ha úgy saccolunk, hogy az idén összesen ukrán menekültekre fordított magyar költségvetési pénzek nem haladják meg a 15 milliárd forintot. Ez a tehervállalás eltörpül a százmilliárdos nagyságrendű cseh vagy az ezermilliárdos léptékű lengyel segítség mellett.

A kormány inkább másra költötte az uniós pénzt

Áprilisban az Európai Unió nevű alapból 263,2 millió eurót – nagyjából 102,5 milliárd forintot biztosított Magyarországnak a REACT-EU nevű alapból. A REACT-EU annak a NextGenerationEU nevű, a COVID-járvány utáni helyreállítási csomagnak a része, amit az unió a magyar kormánytól közel egy éve visszatart korrupciós kockázatok és jogállamisági kifogások miatt. A menekültválság kezdetén az EU lehetővé tette, hogy a menekülteket fogadó országok az alapból a tervezettnél korábban kapjanak, hogy a pénzt az ukrajnai menekültek ellátására fordíthassák, így kapott több milliárd forintot a magyar kormány is.

A magyar kormány azonban ezt a pénzt másra költötte. Júniusban a Miniszterelnökség a hvg.hu kérdésére azt közölte, hogy mivel az említett forrást eredetileg a koronavírus-helyzet utáni újraindításra szánták, a kormány már elköltötte azt a menekültválságtól független célokra.

„Áprilisban a REACT-EU keretében a Magyarországnak egyébként is járó, már korábban más célra lekötött uniós forrásból kaptunk előleget. Ez sajnos egyetlenegy euró új uniós forrást sem jelent az országnak” – közölték. A hvg.hu információi szerint több közbeszerzést ebből az alapból fizettek ki, a REACT-EU-ra hivatkozó támogatási plaketteket lehet látni például pandémia miatt lezárások után újranyitó éttermek bejáratánál.

Kirakták a szállásról a kárpátaljai magyar menekültet

Július végén a budai MANYI Ház kulturális központban tartott adományesten jártunk. Az adományozás szervezésében részt vett a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) is. A legutóbbi választáson 3,27 százalékot szerzett, parlamenten kívüli párt az egyetlen szervezett politikai formáció, amely aktívan részt vesz a menekültek segítésében, egy kisebb menekültszállót is működtetnek, ahol több tucat menedékkérőt tudnak elszállásolni.

Adományosztás a MANYI házban. Fotó: Átlátszó

Ottjártunkkor az épület udvara teljesen megtelt az élelemcsomagra váró menedékkérőkkel, főleg kisgyermekes családokkal. Az érkezők menedékes státuszt, vagy ideiglenes humanitárius kártyájukat felmutatva kaphattak élelmiszercsomagot, amelyek egy-kéthetes adománygyűjtés eredményei. Többségük, akikkel beszéltünk, menedékes státuszért folyamodott Magyarországon, de egyelőre csak az ideiglenes tartózkodásra feljogosító humanitárius kártyát kapták meg, a védelmet biztosító státusz igazolására még várniuk kell.

Itt találkoztunk egy kárpátaljai magyar, de kettős állampolgársággal nem rendelkező nővel, aki férjével és négy gyermekével együtt jött át a határon. Mint mondta, a BOK-csarnokból a Katasztrófavédelem egy tatabányai munkásszállóra küldte ki őket.

De bő egy hónap után el kellett hagyniuk a szállást, mivel kellett a hely az újonnan érkezetteknek.

„Nem is az a baj, hogy egy szobában voltunk a négy gyerekkel, de olyan helyen van, hogy sehol egy bolt a közelben, se egy játszótér” – mondta a tatabányai szállásról, ahonnan a család még aznap Budapestre jött, abban a reményben, hogy találnak albérletet.

De ez sem megy egyszerűen. „Ha meghallják, hogy Ukrajnából jöttünk, vagy hogy négy gyerek van, teljesen mindegy, melyiket mondjuk először, egyből mondják, hogy köszönjünk szépen, de nem” — mondta a Kárpátaljáról menekült magyar nő.

Rédl Boglárka – Sarkadi Nagy Márton – Zubor Zalán

Közreműködtek: Anastasiia Morozova (Frontstory.pl), Dankulinec Nikolett, Hava Nikita, Mahulena Kopecká (Investigace.cz), Tomáš Madleňák (ICJK). A címlapképen a Madridi úti szállás bejárata látható, a fotót Rédl Boglárka készítette. A cikk elkészítéséhez a sajtóarchívumot az Arcanum adatbázisa szolgáltatta.

 

Megosztás