uniós támogatások

„Azt kell aláírni, amit elénk tesznek” – egy volt tankerületi vezető az Öveges-programról

„Ez egy központilag leirányított történet, és nekünk tudomásul kell vennünk, hogy azt kell aláírni, amit elénk tesznek, ne akarjunk itt egyéni akcióba kezdeni” – az Átlátszónak nyilatkozó volt tankerületi vezetővel elmondása szerint ezt közölte a helyi önkormányzat vezetése az Öveges-program megvalósítása során. Pozíciójából adódóan ő is részt vett a természettudományos tárgyak oktatásához szükséges iskolai laboratóriumok és segédanyagok fejlesztését célzó programban. A szakember az Átlátszó szerkesztőségétől azt kérte, hogy egyelőre ne hozzuk nyilvánosságra a nevét, csak esetleg majd akkor, ha a nyilatkozata nyomán több, hozzá hasonló tapasztalatokkal bíró kolléga sem hallgat tovább az ügyről.

Bő egy héttel az idei parlamenti választás után, és fél évvel a tavaly októberi vádemelést követően volt az első tárgyalása Öveges-program visszaélései miatt indult pernek. Az Öveges-programként ismert TÁMOP -3.1.3-10/1-2. és a TÁMOP-3.1.3-11/1-2. program célja a természettudományok középiskolai oktatásának fejlesztése volt. A mai euróárfolyammal számolva közel 19 milliárd forintnyi uniós támogatást költöttek el erre az iskolákat fenntartó önkormányzatok.

Az ügyben hét évig folyt a nyomozás különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntettének gyanúja miatt. A Gyulai Törvényszék eddig három alkalommal tárgyalta az ügyet.

Egyesek, köztük az ügyet 2014-ben kirobbantó Hadházy Ákos országgyűlési képviselő úgy véli, hogy nem a valódi felelősök kerültek bíróság elé, a „főbűnösök” megúszhatják a számonkérést, ami szerinte abból is látszik, hogy az ügyészség a vádemelésben „nyolc év nyomozás után három egészen kis halra kért egy év felfüggesztettet”. Hadházy az első tárgyalást követően közzétett Facebook-bejegyzésében úgy fogalmazott, hogy „csak a bűnszervezetben elkövetett csalássorozat egy kis részének még kisebb szeletét vitték bíróság elé”.

A képviselő azt is kifogásolta, hogy az ügyészség összesen csak 180 millió forintnyi ellopott pénzt „talált meg”, ugyanis ennyi ellopásáért kért három gyanúsítottra összesen 1-1 év börtönt két évre felfüggesztve. Pedig az ügynek messzire nyúló szálai is vannak: annak idején Hadházy hívta fel a figyelmet arra, hogy a Tiborcz-ügy és az Öveges-ügy a módszereken, a szekszárdi érintettségen és a Tender-Network Kft.-n keresztül is összefügg.

Pedig ennél jóval több pénz „mehetett félre” az Öveges-program megvalósítása során: mint ezt az Átlátszó korábban megírta, Magyarországnak 7,8 millió euró (mai árfolyamon közel 2,8 milliárd forint) uniós támogatást kellett visszafizetnie az Öveges-program félrement pénzei és az Európai Szociális Alap más, szabálytalan pályázatai miatt.

7,8 millió eurót kellett visszafizetnie Magyarországnak az Öveges-program és más projektek szétlopása miatt az EU-nak | atlatszo.hu

Az Öveges-program miatt előírt visszafizetések összegéről a kormány titkolózása miatt eddig csak becslések jelentek meg. Most azonban egy brüsszeli forrásunktól megtudtuk, hogy az ellenőrzések során kiderült, hogy az Öveges-programon kívül az ESZA más operatív programjainál is előfordulhattak hasonló súlyos szabálytalanságok. Ezért a magyar hatóságok átalánykorrekciót hajtottak végre az Öveges-programra vonatkozóan, és további pénzügyi korrekciókat az egyes feltárt szabálytalanságokra vonatkozóan.

Nagybani pénzlenyúlás bűnszervezetben

Az Átlátszó által az Európai Unió Csalás Elleni Hivatalától (OLAF) kikért (és a szöveg jelentős részének a kitakarásával megkapott) Öveges-jelentés is óriási pénzek eltűnéséről, nagybani pénzlenyúlásról írt. Az OLAF az ügy kapcsán olyan fogalmakat használ, mint „uniós támogatások eltulajdonítása, bűnszervezetben elkövetett, különösen nagy vagy különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás”.

Sokmilliárdos csalás bűnszervezetben: megkaptuk az OLAF Öveges-jelentését, de jelentős része ki van takarva | atlatszo.hu

A jelentés olvasható részeiből kiderül, hogy az „érintett szervezet” a korábbi Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK, ami ma már más feladatokkal és hatáskörrel a Klebelsberg Központ), valamint hogy csalás és egyéb szabálytalanságok gyanúja miatt az OLAF maga kezdeményezte a vizsgálatot. Ennek során helyszíni ellenőrzésekre és a magyar hatóságokkal való egyeztetésekre került sor.

A magyarországi ügyészi vádirat szerint az önkormányzatok A természettudományos oktatás módszertanának és eszközrendszerének megújítása a közoktatásban című TÁMOP-pályázat elnyerését követően szerződéseket kötöttek a vádlottak által vezetett jogi személyekkel szaktanári segédletek és tanulói munkafüzetek kifejlesztése érdekében. A szerződött társaságok már 2011-ben, a pályázati kiírást megelőzően létrehoztak egy adatbázist, amely a pályázati kiírás szerinti segédletek és munkafüzetek elkészítéséhez szükséges adatokat tartalmazta, így azoknak csak a szerkesztése, sokszorosítása és digitalizálása történt meg a pályázatban előírt fejlesztői tevékenység helyett.

Mindezek ellenére a két társaság az elvégzett munkáért kiállította a számlákat, a teljesítésigazolásokat, majd megigényelte az önkormányzatoktól a vállalkozói díjakat, melyek kifizetése megtörtént. A vádirat szerint az I. rendű vádlott 73,7 millió forint, a II. rendű vádlott 69,4 millió forint, míg a III. rendű. vádlott 34,5 millió forint vagyoni hátrányt okozott az uniós és a hazai költségvetésnek. Az önkormányzatok a felmerült vagyoni hátrány teljes összegét visszafizették a központi költségvetésnek.

Szerettük volna megtudni, hogy mi történhetett a többi, szabálytalanul elköltött támogatási pénzzel, ezért megpróbáltunk kapcsolatba lépni több olyan emberrel, akik részt vettek a programban, vagy közelről ráláttak arra. Azt reméltük, hogy ha már az illetékes kormányzati szervek nem válaszolnak az adatkéréseinkre, akkor akár anonim források segítségével, de megpróbálunk fényt deríteni arra, hogy mi történhetett, hogyan „ment félre” több milliárd forintnyi uniós támogatás.

Nem kellett sokáig várnunk, hamar találtunk az ügyről nyilatkozni hajlandó forrást: megkeresésünkre az egyik, Öveges-ügyben támogatás visszafizetésére kényszerült település volt tankerületi vezetője készségesen elmondta, milyen visszásságokat tapasztalt. Igaz, egyelőre a neve elhallgatását kérte, részben, mert ő a mai napig vezetőként dolgozik egy vidéki iskolában. A nekünk adott interjúból kiderül többek között az, hogy sok esetben valakik „felülről bepalizhatták” a tankerületi vezetőket és intézményvezetőket az Öveges-program beszerzései, megbízásai kapcsán.

Az Átlátszó információi szerint a vádemelés Reményi-Fekete Mária Katalin és két társa ellen történt. Reményi-Fekete volt az ügyvezetője (2009–2010 és 2012–2014 között) az azóta felszámolás alatt lévő LYBRUM Kiadó és Kereskedelmi Kft.-nek. Az Ön korábbi tankerülete is ezzel a céggel szerződött,  hogyan választották ki épp a LYBRUM Kft.-t, hogyan szerződtek velük, mit kértek tőlük?

Ez nálunk a tankerületben egyetlen egy iskolában valósult meg a városi önkormányzattal együttműködve, illetve egész pontosan ez a városi önkormányzat projektje volt – kb. 300 millió forint lehetett –, ott a tankerületnek egy hozzávetőleg 90 milliós részt papíron a „hatáskörébe utaltak” és a több mint kétharmad rész az önkormányzatnál volt.

Ez tényleg csak papíron volt, és nekünk kellett aláírni, meg a mi nevünk alatt mentek bizonyos fejlesztések, de igazándiból érdemben semmibe nem szólhattam, szólhattunk bele. Erre a cégre (Lybrum Kft. – a szerk.) név szerint nem emlékszem, de egy dolog nagyon megmaradt. Amikor az informatikai eszközrészt kellett pályáztatnunk – mert az is hozzánk tartozott –, akkor ahogyan kell, kiírásra került. Volt egy vállalkozó, aki kimondottan ilyen jellegű beruházásnál kapott korábban vállalkozóként megbízást egy másik iskolában, ahol dolgoztam, telepített informatika-labort meg nyelvvizsga-labort, és tényleg nagyon becsületesen dolgozott, minőségi munkát végzett. Szóltam ennek a vállalkozónak, hogy az önkormányzat és a tankerület irányítása alatt van egy ilyen projekt.

Ez a pályázó bement az önkormányzathoz, kikérte a dokumentumokat, beadta a pályázatát. Valójában ott az önkormányzatnál volt a pályázati központ, én – tankerületi vezetőként – oda csak a bélyegzővel aláírni jártam be többnyire. Amit az orrom alá toltak, alá kellett írni. Ez a pályázó a másik két induló céghez képest jóval olcsóbb ajánlatot adott be.

Amikor kiderült, hogy ez az általam korábbról ismert pályázó nincs abban a körben benne, akiket az önkormányzat ezzel meg akar bízni, akkor engem először egy négyszemközti fejmosásra hívott be az akkori polgármester, „hogy mit képzelek én”. Ezután behívták ezt a vállalkozót is. Sőt, egy nagyvállalkozó Budapestről leutazott, volt egy hatszemközti beszélgetés vele is.

Megmondták nekem, hogy az országban rajtam kívül még egy ilyen idióta tankerületi vezető van, aki megpróbált velük szembeszállni, de ez nem így működik, hogy mi kitaláljuk, hogy itt ki pályázik meg ki nem, ez egy központilag leirányított történet, és nekünk tudomásul kell venni, hogy azt kell aláírni, amit elénk tesznek és ne akarjunk itt egyéni akcióba kezdeni.

Úgyhogy én onnantól kezdve nem követtem, hogy kik, mikor, mit csináltak, mert én innentől azt gondoltam, hogy jó, akkor ezen legyek túl, amit alá kell írni, aláírom, rajtam ne múljon a város laborja, de összességében borzasztóan fel voltam háborodva.

Az Öveges-program keretében az iskolai laboratóriumok kialakításán, fejlesztésén kívül többek között tananyag-fejlesztésre is szerződtek cégekkel. Ezek kapcsán mit tapasztalt?

Tudom, hogy volt ilyen, és azt is tudom, hogy az én tankerületem gimnáziumának az igazgatóságához ment ki a fejlesztő, velük egyeztettek – mert ugye ott valósult meg ténylegesen a projekt –, hogy nekik mire van szükségük, de a beárazásokkal és egyebekkel kapcsolatban ezt tudom mondani, hogy gyakorlatilag ennyi szerepünk volt nekünk tankerületi vezetőként, hogy megmondták: „itt írd alá, mert itt muszáj”.

Mikor történt mindez?

Én annyit tudok, hogy 2012 novemberében tettem le az esküt mint tankerületi vezető. Két év nyolc napot dolgoztam ott, mert pont az ilyen, meg hasonló történetek miatt az én idegrendszerem ezt nem bírta, és 2014. november közepétől már máshol dolgoztam.  Ez nagy valószínűséggel nem az első évben futott szerintem, hanem utána, 2013-2014-ben lehetett. 

Az Ön által akkor vezetett tankerület illetékes önkormányzata is azok között volt, amelyeket az Öveges-pénzek egy részének a visszafizetésére kötelezték.  Hogyan befolyásolta a település vezetése a program megvalósítását?

A korábbi igazgatóhelyettesem volt nálunk a polgármester. Mivel mi korábban is 7-8 évet együtt dolgoztunk – csak akkor fordított felállás volt, én voltam az igazgató, ő meg a tagintézmény-vezető és az igazgatóhelyettes – mi így egymás között megbeszéltünk egy ideig dolgokat. De nagyon gyorsan megfordult a viszony, és ő közölte, hogy:

„Ja, hát ez már nem az a kis iskola, Zsuzsi (a nevet megváltoztattuk, a szerk.). Ez nagypolitika, ehhez neked semmi közöd, a tankerület csinálja azt, amit mi mondunk”. És akkor én meg mondtam, hogy akkor kapirgáljon mindenki a saját szemétdombján. 

Tehát mi összevesztünk tulajdonképpen elég keményen. És ez a „fejmosás” a fenti pályázat miatt pont ekkoriban történhetett, és a polgármester ekkor már csak annyit közölt, hogy „megmondtam neked, hogy mit kell csinálni”. Azt válaszoltam, hogy „jó, ez a pályázat a tiétek valójában”.  Ugyanis mindig azzal jöttek, hogy ezt a pályázatot ők nyerték, ehhez a tankerületnek semmi köze, a tankerület csak közben megalakult és „beleköpött az ő levesükbe”.  Végül odáig fajult a dolog, hogy nekünk csak a papírtologatás meg az aláírás volt a feladatunk, ők az önkormányzatnál mindent „leirányítottak és lesimogattak”, ahogyan akarták. 

Emlékszik esetleg cégnevekre? Vagy arra, hogy ki volt az a nagyvállalkozó, aki Önnel is találkozott a fenti Öveges-megbízás kapcsán?

Sajnos a pontos nevére nem emlékszem. Utáltam azt az időszakot. nem véletlenül kértem a közös megegyezéses jogviszony megszüntetést a KLIK elnökétől, mert elegem lett. Én két év nyolc napig bírtam (tankerületi vezetőként – a szerk.), sok probléma volt, az „Öveges” csak a hab volt a tortán.

34 éve vagyok pedagógus, erre tettem fel az életemet, komolyan gondoltam, hogy a gyerekekért dolgozunk. Aztán olyan dolgokat kellett aláírni meg csinálni, ami tök fölösleges, értelmetlen volt, nem is a gyerekek érdekét szolgálta. Ez teljesen kiábrándító volt. Annyira bántott, hogy belebetegedtem, egészségügyi problémáim lettek. Nem bírtam tovább fizikailag és lelkileg sem.

Az elején, amikor a tankerületi vezetői esküt letettem, én tényleg hittem benne, hogy végre majd a vidéki iskolák is, és mindenki egyenrangú lesz, és rendes közoktatást csinálunk ebben az országban. Aztán amikor a két év letelt, és rájöttem, hogy mi történik, hatalmas csalódás volt, ezért inkább elmenekültem.

Nevekre sajnos nem emlékszem, olyan emlékem van, hogy az a 40 év körüli fiatalember – aki lejött a polgármesteri hivatalba, mert valójában „ők csinálták” ezt az egészet (az Öveges-fejlesztést – a szerk.) –, az akkori kormánynál ő egy nagyon befolyásos, nagyon magas szinten lévő ember volt. Rengeteget szerepelt akkoriban a médiában, háttércégek és alvállalkozók sokasága dolgozott nekik. És én utána csak annyit hallottam egy pár év múlva, hogy ez az ember dobbantott és elhagyta az országot. De a nevére most már nem emlékszem. 

Messze nem az lett, mint amit szerettünk volna, pedig a 198 megválasztott tankerületi vezető többsége annyira jót akart. Rendszeresen jártunk a Szalay utcába meg a Nádor utcába (az akkori oktatási minisztérium és a KLIK épületei – a szerk.), hetente kétszer-háromszor-négyszer voltunk oda „felrendelve”, és ott dolgoztunk. Mi annyira hittünk abban, hogy a magyar oktatásügyet felzárkóztatjuk és megfordítjuk, és hogy jó lesz, fejlett lesz, modern lesz. Én is elvégeztem egyetemi szinten ezeket a vezetőképzőket és minden kutyafülét, a svéd, a finn, mindenféle modellt végigtanultunk, végigegyeztettünk. 

Mi akkor azt úgy őszintén és hittel gondoltuk, és éjjel-nappal dolgoztunk hajnali fél 2-ig, fél 4-ig, 2-3-4 órákat aludtunk. Ennyire akartuk. Egy idő után azonban rájöttünk, hogy semmi nem úgy van, ahogy gondoltuk, hogy minket vidékieket, kisebb járásokat abszolút figyelmen kívül hagynak. A véleményünket bekérték ugyan, de el sem olvasták, úgy éreztük, hogy ez egy „Don Quijote-harc”.

Mikor érkezett el a pont, amikor úgy döntött, hogy kilép?

Valójában nemcsak az egészségem miatt hátráltam ki, hanem a hatalmas lelki, erkölcsi csalódás miatt is, mert láttam, hogy micsoda pénzeket vettek ki a saját zsebünkből is. Közben tudom, hogy milyenek mostani pedagógusfizetések. Én 34 évet dolgoztam pedagógusként, de ebből csak 17-et vagy 18-at ismernek el, mert például amikor egyházi iskolát vezettem, azok az évek sem számítanak, amikor tankerületet vezettem, azok az évek sem számítanak, amikor a művelődési osztályon dolgoztam, mint az őrült, azok sem számítanak.

Közben három gyereket felneveltem, és a férjem is pedagógus volt. Szóval van keserűség bennem, ettől függetlenül még most is iskolát vezetek, egy vidéki középiskolát, teszem a dolgom, mert egyszerűen úgy gondolom, hogy nem tudok mást tenni, az utolsó pillanatig próbálok a gyerekekért dolgozni. Nagyon szeretnék már nyugdíjas lenni, mert nagyon sok minden sajnos nem úgy történik, ahogyan mi pedagógusok szeretnénk. 

Milyen költések voltak azok, amik Ön szerint nem a gyerekek, nem a pedagógusok érdekeit szolgálták?

Az Öveges-projektben is láttam, hogy duplára beárazott dolgok vannak, az a vállalkozó, akinek javasoltam, hogy pályázzon – 15 vagy 19 millió forintért vállalta volna a feladatot–, de neki “vissza kellett vonnia” a beadott árajánlatát. Aki pedig meg megnyerte a megbízást, az kapott 30 milliót.

De volt sok kisebb és nagyobb pályázat, amikor mi tudtuk, hogy kik azok ott helyben, akik meg tudnák csinálni, de nem ők kapták a megbízást, hanem egyszerűen megkaptuk a központból, hogy ki.

Amikor, mondjuk, egy kazánt kellett javítani, akkor nem a helyi vállalkozót kértük meg, hanem jött egy nagy  cég 2 órányi autóútnyira lévő nagyobb településről, és annak kell megjavítania az  kisvárosi iskola kazánját úgy, hogy nekem szombaton be kellett mennem dolgozni és kinyitni az iskolát, mert ők csak akkor tudtak jönni, de így is az övék lett a munka. 

Én nem tudom, nem is akarom tudni, hogy kinek, mikor, milyen érdeke fűződött ezekhez, azt viszont tudom, hogy ha az ember csak a józan paraszti eszével gondolkozik, akkor úgy gondolja, hogy a helyi vállalkozó és az a kisiparos is megélt volna, aki azt ugyanígy meg tudja csinálni, csak szóba sem jöhetett, mert megkaptuk központilag, minden központi közbeszerzésen, központi ilyen, központi olyan és azt tettük, amit utasításban megadtak.

Honnan jöttek a „központi utasítások”?

Leggyakrabban a budapesti Klebelsberg Intézményfenntartó Központból (KLIK): kazánok, meg villamos hálózat, meg informatikai beszerzések – ezeket mindig Budapest „irányította le”. Azok a pályázatok, nagyobb beruházások, amiket az önkormányzatok indítottak el, zömében az önkormányzati vonallal kellett befejezni (a KLIK megalakulása után is – a szerk.). A többit pedig mind a budapesti Klebelsberg Központból irányították. Tehát a nagy volumenű dolgokhoz nekünk – tankerületi vezetőknek – hozzászólásunk sem lehetett, mindent „fel kellett küldeni” (a budapesti központba – a szerk.), engedélyeztetni kellett. Később ezeket vagy megengedték, vagy elutasították, de ami nagyobb volumenű volt, az mindig központilag ment Pestről.

Az Öveges-program egyes beszerzéseihez kapcsolódóan költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt indult büntetőügyben 2022. április 12-én volt az első, előkészítő tárgyalás. Ezt követően májusban és június elején is tárgyalták az ügyet. A májusi tárgyaláson a Magyar Narancs beszámolója szerint a vádlottak egyike sem tett vallomást vagy  ismerte el, hogy bűncselekményt követetett volna el. Június 1-én folytatták a bizonyítási eljárást Gyulán, egy hónap múlva a következő tárgyaláson ismét ez várható, és akkor elhangzanak majd a perbeszédek is – tájékoztatta az Átlátszót dr. Gézárt Fanni, a Gyulai Törvényszék sajtótitkára.

Kérdezett: Horn Gabriella

A címlapkép illusztráció, forrás: Pixabay

Megosztás