választás 2022

Nem váltók – népszavazás és választás

Lehet még rosszabb is az ellenzék számára, ha nem változtat sürgősen valamin – legalábbis ez derül ki, ha összevetjük a népszavazás számait a választási eredményekkel.

Kevés örömöt hozott április 3-a a Fidesz-ellenes érzelmet táplálóknak, így nem csoda, hogy azt a kevés pozitívumot igyekeztek észrevenni. Az egyik ilyen volt, hogy érvénytelen lett a kormány által kezdeményezett népszavazás, amely a gyermekek szexuális felvilágosításáról, pornográfnak tartott médiatartalmakról és nemi átalakító műtétekről, azok népszerűsítéséről szólt elvben, ellenzéki körökben azonban csak közönségesen homofób akciónak tartották. Az érvénytelenség fölötti örömét azután az ellenzéki média és számtalan civil szereplő nem is mulasztotta el kimutatni.

Nem is olyan rég volt már azonban példa hasonlóra. A 2016-os referendumot, amelyet a kormány kommunikációja szerint azért kellett kiírni, hogy az Unió ne tudjon migránsokat telepíteni Magyarországra, az ellenzék bojkottálta, és érvénytelen is lett. Volt olyan ellenzéki politikus, aki örömmámorban úszott, a népszavazás eredményváróján tébláboló fideszesek viszont nem tűntek felhőtlenül boldognak. Kivéve a magabiztosságtól duzzadó kormányfőt, aki a nagyszámú szavazatra hivatkozva alkotmánymódosítást kezdeményezett, és hagyta, hogy az a Jobbikon elbukjon.

Forrósodik a politikai közhangulat, a kormány is rátalált a maga “előválasztására”. Öt év után egyből két népszavazást is rendezhetnek | atlatszo.hu

A kormány retorikája a népszavazás kérdésfeltételében is egyértelműen látszik. Amíg 2010 előtt a kérdésekre adott válaszok többsége – a válaszok számának tükrében – főleg egyetértő, igenlő volt, a 2016-os népszavazás kérdését egy elutasító, nemleges válaszra élezték ki. Hasonló a helyzet most is, az öt gyermekvédelmi kérdésre a kormány mind nemleges választ vár.

Pedig a lényeg az volt, hogy a Fidesz az urnákhoz vitt 3 millió 360 ezer embert (ebből 130 ezer volt levélszavazó) egy olyan népszavazáson, amelynek nem volt jogi relevanciája, gyakorlati következménye és a megrendezés pillanatában aktualitása se sok. Mégis sokkal többen szavaztak a Fidesz szándékai szerint, mint ahányan valaha is a pártot támogatták bármelyik választáson. Amennyiben erre a tényre nagyobb figyelem vetül, úgy talán kevésbé lett volna sokkoló sokak számára a 2018-as országgyűlési választás végeredménye.

Az, hogy a választási eredmény és a népszavazás által kirajzolt kép összefüggésben áll egymással, időközben feltűnt a főpolgármesternek is. Karácsony Gergely a Telexnek adott interjújában megdöbbenésének adott hangot amiatt, hogy az ellenzéki választók 90 százaléka érvénytelenül szavazott a népszavazási kérdésekben, noha az ellenzéki pártok „agyonhallgatták” a kérdést, hogy ne üljenek fel a „Fidesz provokációjának”. Annyiban árnyalnánk a főpolgármester által elmondottakat, hogy számtalan politikus – ideértve a miniszterelnök-jelöltet is – azért egyértelművé tette, hogy érvénytelenül fog szavazni a föltett kérdésekre. Az ugyanakkor igaznak tűnik – amit Karácsony is állít –, hogy úgy fest, a buborékon belül akadálytalanul terjednek a belső közvélemény népszerű nézetei. A kérdés, hogy mekkorák ezek a buborékok, és pusztán a propagandára lehet-e fogni, hogy mekkora a méretük.

Annyi kiegészítenivaló van az ellenzéki szavazatok és az érvénytelen népszavazási voksok kilencven százalékos átfedését illetően, hogy az utóbbiak közt megtalálhatóak a ténylegesen rontottak is. Vagy mert elrontották, vagy mert leadói így akarták kifejezni – mint minden választáson – az egész politikáról a véleményüket. Látható, az érvénytelen voksok aránya a nagyobb városokban és különösen Budapesten magas. Viszont szinte mindenhol – néhány kistelepülés kivételével, ahol nagyon alacsony volt az ellenzékre szavazók száma, és fölthetően magasabb a ténylegesen rontott népszavazási szavazatoké – az érvénytelen voksok elmaradnak az ellenzéki támogatottságtól.

Ugyanezt a másik oldalról nézve a következőt látjuk: az érvényes NEM-szavazatok teljesen kiegyenlített képet mutatnak országosan. 50 százalék alá az arányuk csak a budapesti belkerületekben ment, és sok kistelepülésen megközelítette (néhol meg is haladta) a kilencven százalékot. A leadott NEM-szavazatok száma valami egészen elképesztően magas: 3 millió 600 ezer és 3 millió 720 ezer között található. Ebből 250 ezer körül van kérdésenként a levélszavazatok száma.

Ellentétben az ellenzék-érvénytelen-aránnyal a népszavazás NEM-válaszai jelentősen meghaladták a Fidesz listájának voksait, sőt, a Fidesz és a Mi Hazánk együttes eredményét. Csak belföldön 210–320 ezer olyan választó volt, aki ugyan nem támogatta sem a kormányt, sem a Mi Hazánk mozgalmat, de egyetértett a vélhetően közös álláspontjukkal.

Hogy ez a közös álláspont pontosan micsoda, arról megoszlanak a vélemények. A népszavazás (és a kormány) kritikusai szerint nincs is valódi álláspont, a referendum csak homofób indulatok keltésére jó, és a parányi magyarországi transznemű közösséget teszik közgyűlölet tárgyává. Kérdés az, hogy ha ez így van, alkalmas lett volna-e milliók megmozdítására, vagy valami más áll a háttérben. A homályosság elméletet megfogalmazó Réz Anna szerint a kormány direkt hagyta homályban a népszavazás értelmét, így mindenki beleérezhette a modern kor gyereknevelésével kapcsolatos, szexualitással összefüggő párkapcsolati szorongásait. Azon mindenesetre érdemes lenne elgondolkodni, hogy hasonlóan 2016-hoz, nem a konkrét szituáció, hanem egy civilizációs félelem mozgatja az embereket. Akkor a hagyományos, jól ismert kultúra összedőlése, a minden  egyszínűvé válása okozott ködös félelmeket, és természetesen az idegenekkel szembeni berzenkedésnek is komoly szerepe volt, attól függetlenül, hogy Magyarországot nem árasztották el a menekültek. A hagyományos nemi szerepek megingása, a férfi-nő kapcsolatok átalakulása, a szülők generációjától idegen hatások, amelyeknek gyermekeik ki vannak téve, okozhatnak még a migrációnál is jóval nagyobb szorongást, amelyet nem biztos, hogy célszerű lesöpörni azzal, hogy bizonyos körökben kacarásznak a nemváltó óvodások jelen nem lévő rémén.

Az viszont biztos, hogy politikailag releváns témát sikerült találni, elképzelhető, hogy olyat, amelyik a fő üzenet lett volna (az obligát gyurcsányozáson túl, amelynek szintén megvan a magán túlmutató jelentősége), amennyiben nincs COVID és háború. Itt kell emlékeztetni arra, hogy nem csupán a 2016-os esettel lehet egybevetni a mostanit, 2008-ban is rendeztek népszavazást, akkor is a Fidesz kezdeményezésére, és a konkrét kérdéseknek akkor sem volt döntő jelentősége. Csak éppen egy gazdasági világválság nyitányakor, amikor a nagy ellátórendszerek voltak terítéken, melyekről történeti tapasztalatai alapján a többség hihette, hogy ismételten azzal jár, hogy valamit elvesznek tőle, még kilátástalanabb helyzetbe kerül. A szociális félelmek, az egzisztenciális szorongás akkor is politikai földrengést okozott.

A Fidesz 2006-ról 2010-re jelentősen növelte szavazói számát, ahogy 2014-ről 2018-ra és 2018-ról 2022-re. Az utóbbi négy parlamenti ciklus közül egyetlen egyben nem ez történt: 2010 és 2014 között. Akkor a Fidesz – hiába tartotta meg a kétharmadot – vesztett 600 ezer szavazót. Ez volt az a ciklus, amikor sem menet közben, sem a végén nem tartottak népszavazást.

Hont András—Szabó Krisztián

Megosztás