Bezárás
paksi atomerőmű

Az osztrák környezetvédelmi hatóság szerint is földrengésveszélyes a paksi atomerőmű telephelye

A Paksi Atomerőmű és a tervezett Paks II. atomerőmű telephelye a magyar szabályozás és a nemzetközi ajánlások alapján nem alkalmas atomerőmű létesítésére. Erre a következtetésre jutottak az osztrák környezetvédelmi hatóság által felkért szakértők az MVM Paks II. Zrt. által a paksi bővítés előkészítése során elvégeztetett földtani kutatás adatait elemezve. Az Átlátszó által 2017-ben kiperelt kutatási eredményekről Magyarországon azóta több szakértő is elmondta, hogy a hivatalos következtetéssel ellentétben nem támasztják alá, sőt, erősen megkérdőjelezik a telephely alkalmasságát, mert földfelszíni elmozdulásra képes törésvonalat mutatnak, amely a telephely alatt húzódik. Az osztrák környezetvédelmi hatóság által felkért szakértők most hasonlóképpen foglaltak állást hétfőn megjelent tanulmányukban, melynek vezetői összefoglalóját az alábbiakban közöljük.

Nélküled nincsenek fontos sztorik – adód 1 százalékát ajánld fel az Átlátszónak!

2016. október 27-én az MVM Paks II. Zrt. telephelyengedély iránti kérelmet nyújtott be a Paksi Atomerőmű melletti területen egy új atomerőmű (Paks II) építésére. Az engedélyezési eljárás megalapozásaként a kérelmező átfogó geológiai kutatást végzett, amely eredményét számos megbízott földtani szakértő által elkészített Földtani Kutatási Program Zárójelentés (Zárójelentés), valamint arra alapozva az MVM Paks II Zrt. által elkészített Telephely Biztonsági Jelentés tartalmazza.

A földtani Zárójelentés Paks II telephely környezetében szerkezetileg összefüggő, DNY-ÉK irányú, aktív törészónákat azonosít, beleértve a németkéri vetőket, a Bonyhádi-törést, Kapos-vonalat és Dunaszentgyörgy-Harta törészónákat.

Ez utóbbi törészóna közvetlenül a Paks II tervezett telephelye és a meglévő atomerőmű alatt fut.

A fenti törésvonalak mentén bekövetkezett, szeizmotektonikailag aktív mozgások bizonyítékai közé tartoznak az elmozdult negyedidőszaki üledékek (geofizikai, geológiai és fúrási adatfelvételekben részletesen dokumentálva), a felszíni elmozdulásokat jelző geomorfológiai megfigyelések (morfológiai lépcsők, vetők a szélhordta üledékekben, a vízfolyások morfológiája), valamint a korábbi jelentős földrengések paleoszeizmológiai bizonyítékai, amelyeket 14 különböző helyszínen írtak le.

Nem földrengésmentes a paksi atomerőmű telephelye: megszereztük a földtani kutatás eltitkolt eredményeit

Nem felel meg a Nemzetközi Atomenergia Hivatal hazánkban is törvénybe iktatott földrengésbiztonsági ajánlásainak a Paksi Atomerőmű, és a tervezett bővítés telephelye: egy tektonikai törésvonal gyakorlatilag a nukleáris létesítmények alatt halad át, egy geológus pedig tízezer évnél fiatalabb földrengések nyomaira bukkant a telephely közvetlen közelében a felszínen.

A Zárójelentésben felsorolt adatok közül a legjelentősebb a Pa-21-II paleoszeizmológiai feltárás, amely a Dunaszentgyörgy-Harta törészóna egyik oldalelágazását mutatta ki a Paksi Atomerőműtől 0,7 km-re és a Paks II. tervezett telephelyétől 1 km-re. A feltárás során 12 földfelszínt elmozdító törést észleltek, amelyek két különböző földrengés során keletkeztek, mintegy 20 000 és 19 000 évvel ezelőtt. Az egyik dokumentált földtani szerkezet egy negatív virágszerkezet, amely a tanulmány szerzőinek értelmezése szerint egy M ≥6-os földrengés során keletkezett és egy körülbelül 0,3–0,4 m vízszintes felszíni elmozdulást jelez.

A tanulmány készítői arra a következtetésre jutnak, hogy a Paks II telephelyen áthaladó Dunaszentgyörgy-Harta törészónát nemcsak aktív törésvonalnak, hanem olyan törésvonalnak is kell minősíteni, amelynek megvan az a képessége („capable”), hogy földfelszíni elmozdulást hozzon létre.

A NAÜ definíciója szerint az aktív törésvonalak azok a tektonikus szerkezetek, amelyeken a geológiai közelmúltban elmozdulás történt, és amelyek a nukleáris létesítmény biztonsága szempontjából releváns időn belül előreláthatólag újra elmozdulhatnak. Az aktív törésvonalakon belül a kapabilis törésvonalak („capable faults”) azok, amelyek számottevő potenciállal bírnak a földfelszínen vagy annak közvetlen közelében elmozdulások okozásához.

A földfelszínt elmozdítani képes törések („capable faults”) okozta veszélyeztetettség a magyar nemzeti előírások szerint is kizáró kritérium az atomerőmű-telephely létesítésénél. A 118/2011. sz. kormányrendelet 7.3.1.1100. számú követelménye szerint, ha a telephelyen a felszínre kifutó vető által okozott elvetődés lehetőségét tudományos evidenciák alapján megbízhatóan nem lehet elvetni, és az elmozdulás érintheti a nukleáris létesítményt, a telephelyet alkalmatlannak kell nyilvánítani.

Paks II környékén található aktív törészónák bizonyítékait, valamint a Dunaszentgyörgy-Harta törészónában lévő, a földfelszín elmozdítására képes törések bizonyítékait az MVM Paks II Zrt. készített Telephely Biztonsági Jelentés nem teljeskörűen és/vagy helytelenül mutatja be. A Telephely Biztonsági Jelentés figyelmen kívül hagyja a földtani Zárójelentés egyes releváns eredményeit, így a tervezett telephely környezetéből származó paleoszeizmológiai adatokat, valamint a földtani Zárójelentés adataitól eltérő képet ad a Dunaszentgyörgy-Harta törészóna telephelyen belüli állapotáról és kiterjedtségéről.

A Telephely Biztonsági Jelentés alapvetően leírja ugyan a telephely közelében lévő Dunaszentgyörgy-Harta törészóna menti negyedkori elmozdulások bizonyítékait, nem tartalmazza a Pa-21-II kutatóárokból származó paleoszeizmológiai adatok átfogó és elfogulatlan bemutatását. A Telephely Biztonsági Jelentés következtetése, miszerint a komplex vizsgálatok eredményei alapján megállapítható, hogy a kutatási területen százezer éves időskálán bekövetkező szeizmikus események nem képesek a felszín szignifikáns elvetésére, azaz a törési síkok nem tekinthetők kapabilisnek”, nem egyeztethető össze a földtani Zárójelentés adataival.

A tanulmány szerzőinek véleménye szerint a Telephely Biztonsági Jelentés és a földtani Zárójelentés következtetései közti eltérések ellentmondanak a helyes tudományos gyakorlat elveinek.

Egy új tanulmány szerint elmismásolták a paksi földrengésbiztonságról szóló földtani kutatást

Egy frissen megjelent geofizikai tanulmány a Paks-II atomerőmű telephelyének az először az Átlátszó által kiperelt földtani kutatási adatainak elemzése során arra a következtetésre jut, hogy az MVM által 8 milliárd forintért elvégeztetett földtani és geofizikai vizsgálat nem bontotta ki az igazság minden részletét a telephely alatt húzódó aktív törésvonallal, a neotektonikus Dunaszentgyörgy-Harta vetőzónával kapcsolatban.

A Magyar Atomenergia Ügynökség (OAH) 2017. június 30-án adta ki a Paks II. Atomerőmű telephelyengedélyét. Az engedély kiadása a fent említett földtani szerkezetek és hozzájuk kapcsolódó, a telephely biztonságát érintő problémák, különösen földfelszíni elmozdulásra képes törészónákra vonatkozó információk figyelembevétele nélkül történt. Az engedély kiadása során szintén nem vették figyelembe a magyar kormányrendelettel szemben keletkező ellentmondást sem, miszerint az állandó földfelszíni elmozdulás lehetőségét tudományos bizonyítékokkal ki kell zárni.

A telepengedély-határozattal ellentétben a tanulmány szerzői arra a következtetésre jutnak, hogy a földtani Zárójelentésben és Telephely Biztonsági Jelentésben dokumentált geológiai és geofizikai adatok nem elegendőek ahhoz, hogy telephelyen a földfelszín állandó elmozdulásának lehetőségét a 118/2011. számú kormányrendelet 7.3.1.1100 számú követelménye szerint kizárják. Mivel a Dunaszentgyörgy-Harta törészónában, amely a meglévő atomerőmű és Paks II tervezett telephelye alatt húzódik, a telephely közvetlen közelében három zavarzónát fedeztek fel, egyedül csak a 85 m hosszú Pa-21-II paleoszeizmológiai kutatóárokban végzett vizsgálat nem lehet elegendő arra, hogy megbízhatóan és átfogóan fel lehessen mérni a nyilvánvalóan aktív törészóna összes elágazódásának földfelszíni elmozdulási potenciálját.

A tanulmány szerzői arra a következtetésre jutnak, hogy a Pa-21-II kutatóárokból származó paleoszeizmológiai adatok megerősítik olyan törések létezését, amelyek Paks II telephely közvetlen közelében találhatók és képesek elmozdítani a földfelszínt. Ezek a bizonyított elmozdulások a Dunaszentgyörgy-Harta törészóna részét képezik, a paksi telephelyen folytatódnak, és az elmúlt mintegy 20 000 évben ismételten és jelentősen elmozdították a földfelszínt. A töréseket ezért a NAÜ meghatározása szerint kapabilisnek („capable fault”) kell minősíteni.

A tanulmány tehát végső soron arra a következtetésre jut, hogy több mint kétséges a nukleáris biztonság követelményeiről szóló 118/2011. sz. magyar kormányrendelet 7.3.1.1100. számú követelményének teljesíthetősége. A Paks II telephelyen bekövetkező tartós földfelszíni eltolódás lehetősége tudományos bizonyítékok alapján megalapozottan nem zárható ki. Paks II. telephelyét ezért alkalmatlannak kell tekinteni.

Kurt Decker és Esther Hintersberger tanulmánya teljes terjedelmében elérhető itt (PDF). 

Adj 1 százalékot az Átlátszónak! Adószám: 18516641-1-42 Átlátszónet Alapítvány Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri vagy rendszeres adománnyal, vagy az szja 1 százalékod felajánlásával!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom