Bezárás
koronavírus

Bezárva a problémákkal: a krízishívások aránya háromszorosára nőtt tavaly március óta

Magyarországon egyre nehezebben élik meg az emberek az egy éve húzódó pandémiás helyzetet. Az Átlátszó által megkérdezett pszichiáter szerint aki egy telefonos lelkisegély szolgálat vezetője is sok ember mára felélte érzelmi, mentális és sokszor anyagi, egzisztenciális tartalékait is. A biztonságérzetünknek és a közérzetünknek az a tény sem használ, hogy nehéz eldönteni: a nyitás-zárás dinamikáját mikor és mennyiben mozgatják egészségügyi, járványügyi indokok, és mikor szól bele a politikai matek, gazdasági érdekek, a hatalom. A globális és egyéni krízisben elvesztettük az eddig biztonságot adó fogódzóinkat, kiszámíthatatlanná és félelmetessé vált a jelen, tervezhetetlenné a jövő. Így nem csoda, hogy a krízishívások aránya az érdemi hívások viszonylatában háromszorosára növekedett tavaly március óta, és már ugyanannyi férfi telefonál, mint nő.

Nélküled nincsenek fontos sztorik – adód 1 százalékát ajánld fel az Átlátszónak! Adószámunk 18516641-1-42, kattints ide a letölthető nyilatkozatért.

Dr. Árkovits Amaryl pszichiátert, kiképző pszichoterapeutát, a pécsi S.O.S. ÉLET Telefonszolgálat vezetőjét kérdeztük arról, tapasztalataik alapján hogyan viselik az emberek a tavaly március óta tartó járványhelyzet különböző szakaszait.

Szorongva, félve, fásultan, elfáradva, dühösen, kétségbeesetten… és sorolhatnám kezdi dr. Árkovits Amaryl. Azt hiszem, az érzelmi reakcióink egészen széles palettáját tapasztalhattuk meg az elmúlt évben, az intenzitásukról, az érzelmi hullámzásról vagy a váratlan hangulatváltásokról, az indulatkezelés nehézségeiről nem is beszélve. Sokszor önmagunkat is meglepjük. Furán hangozhat, de lassan megszokjuk. Pontosabban inkább beletörődünk.

Azt tapasztalom, hogy a legtöbb ember érzelmi, mentális (és sokszor anyagi, egzisztenciális) tartalékait nagyjából felélte.

Egy évvel ezelőtt a láthatatlan ellenség közeledtére, majd jelenlétére sokan szélsőséges gesztusokkal reagáltak: extrém fertőtlenítések, teljes bezárkózás, bespájzolás egy kisebb armageddon túlélése érdekében. Ők így próbálták az elvesztett biztonságukat és kontrolljukat visszaszerezni. Mások bagatellizálással, járványtagadással, kapaszkodva az összeesküvés- elméletekbe.

Valójában lélektanilag mindkettő hasonló tőről fakad: a pandémia okozta válsághelyzetben amiben egymásra vetül a globális krízis és az egyéni krízis elvesztettük az addig biztonságot jelentő fogódzóinkat, kiszámíthatatlanná és félelmetessé vált a jelen, tervezhetetlen a jövő.

A Nyíregyházi Városüzemeltető és Vagyonkezelő Nonprofit Kft. munkatársai játszóteret fertőtlenítenek a Korányi közben 2021. március 3-án. MTI/Balázs Attila

A járványhelyzet próbára teszi az alkalmazkodókészségünket, a rugalmasságunkat, a kompromisszumkészségünket egyaránt. A zárás-nyitás-megint-zárás-még-erőteljesebb-zárás egyrészt prompt, hirtelen adaptálódást vár el tőlünk, másrészt lehetetlennek tűnő feladatok (gyerekek felügyelete, oktatása, idősek, betegek, rászorulók ellátása, munkavégzés stb.) sorával kell záros határidőn belül megbirkóznunk. Ez kezdetben tűnhet akár izgalmas kihívásnak is, azonban a hónapok előre haladtával a jól-rosszul működő rutin nyűgös és embert próbáló darálójának többé-kevésbé mindenki áldozatul esik.

Nem használ a biztonságérzetünknek és a közérzetünknek az a tény sem, hogy nehéz eldönteni, hogy a nyitás-zárás dinamikáját mikor és mennyiben mozgatják egészségügyi, járványügyi (természettudományos) indokok, és mikor szól bele a politikai matek, gazdasági érdekek, a hatalom.

A vírus láthatatlan, kiszámíthatatlan, bármikor megtámadhat minket ez az állandó fenyegetettség-érzés okozta fokozott (bár a mindennapok szintjén sokszor nehezen detektálható) éberség váltakozik a fáradt beletörődéssel.

Túlélni szeretnénk, néha halványan elhangzik egy-egy mondat, hogy jól kijönni belőle, de a jelenben leginkább a határokat, a korlátokat, a nehézségeket tapasztaljuk. Ebben az időtlenség-érzésben jelennek meg időnként dátumok, amiket néha várunk, néha csak legyintünk rájuk, hogy úgyis változnak még tucatszor. Ezt a sokszintű ambivalenciát nehéz az emberi léleknek (és testnek) tolerálni magyarázza a szakember.

A járványügyi kormányzati tájékoztatás minden hatodik bejegyzése propaganda

Adatújságírás Kövess minket, vagy lépj velünk kapcsolatba! November 13-ig kigyűjtöttük a kormány hivatalos tájékoztatóoldalának összes bejegyzését és ezeket elemeztük. Szijjártó Péterrel lehetett a legtöbbször találkozni. A legtöbb ország a járványtájékoztató oldalát – nem meglepő módon – a járvánnyal kapcsolatos adatok, grafikonok és térképek közlésére, továbbá a különféle kormányzati intézkedések bejelentésére használja.

Hogy félelem vagy inkább fásultság uralja az embereket, nehéz megítélni Árkovits Amaryl szerint.

Mindkettő. És még sokkal több érzés kavarog egyszerre mindnyájunkban, attól függően, hogy megbetegszik-e valaki, vagy esetleg meghal a környezetünkben, vagy mennyire halljuk és merjük megérteni az egészségügyi adatokat mondja. Azt gondolom, leginkább egy adott pillanatban tudjuk differenciálni ezeket az érzéseket, hogy éppen pont melyik hangsúlyosabb.

A bezártságot egyre nehezebb elviselni. A bizonytalanság felőrli az érzelmeinket és kimeríti a mentális tartalékainkat.

Nem könnyű választani, hiszen az egyéni tűrőképességtől és a körülményeinktől is függ (olyan alapvető dolgokra is gondolok itt, hogy egyedül vagyunk-e bezárva a karantén alatt vagy szeretteinkkel, vagy eszembe jutnak a szoros összezártságra kényszerített bántalmazó családok), hogy melyik az a kitétel, amit éppen nehezebben tolerálunk mutat rá a pszichiáter.

Bezárva a problémákkal

Felmerül a kérdés, hogy kiknek lehet a legmegterhelőbb a járványhelyzet. A fiataloknak, az időseknek, a szegényeknek, a városban vagy inkább a falun élőknek? Lehet egyáltalán különbség? A szakember szerint mindenkinek más okoz nehézséget, de senkinek sem könnyű.

Minden korosztály másként terhelődik. A kamaszokkal dolgozó kollégáink tapasztalatai azt mutatják, hogy a serdülők az otthoni bezártságra, a struktúravesztett napokra, a személyes találkozások hiányára egyre rosszabbul reagálnak. Ez lenne az az életkor, amikor az autonómiát, a családról való leválást próbálgathatnák, ez a szerelmek, az új utak keresésének az időszaka. Helyette online tanítás van és a virtuális térre szorítkoznak a »találkozások«.

Tímár Eszter, a dunaharaszti II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola 8. osztályos tanulója online tanórán vesz részt otthonában 2021.március 8-án. MTI/Illyés Tibor

Az időseknek szintén nehéz. Életkorukból, státuszukból fakadóan sokan élnek egyedül, az egyébként is beszűkült kapcsolattartási lehetőségek tovább zsugorodtak, már csak félve vagy egyáltalán nem érhetőek el a régi munkatársak, a szomszédok, és mindenki fájó szomorúságára a családtagok kapcsolattartása is röpke, óvatos, maszkos félórákra redukálódott.

Aki izolálva, egyedül él, annak a magány miatt nehéz. A párok és családok összezártságában pedig kiélesednek (vagy kitermelődnek) a problémák, óhatatlanul több lesz a súrlódás, a veszekedés.

De sorolhatnám a kisbabájukkal otthon lévő anyukákat, a kisbabákat, akik alig találkoznak így kortársakkal, de nem könnyű a munkába járó felnőtteknek sem. Egyrészt megmaradt a mindennapjaik szerkezete ha nem éppen pár nap alatt kell az online tanításra átállt vagy a bezárt óvodákból kiszorult gyerekek felügyeletét megoldaniuk másrészt van a fokozott szorongás, hogy minden kimozdulással, minden találkozással, tömegközlekedéssel való utazás fokozza a fertőzésveszélyt.

Ám otthon maradni sem könnyebb, a home office-ban sokszor időben és térben egyaránt összefolyik a munka és a magánélet. Minden home office-ban dolgozó gondolja egy pillanatra végig, mikor húzott utcai cipőt a lábára…

„Nem tudok már sírni, nincs már könnyem” – látogatási tilalom a bentlakásos otthonokban

Az országos tisztifőorvos a kormány felhatalmazása alapján előre láthatóan 2021. március 16-ig fenntartja az idősotthonok és bentlakásos fogyatékos és pszichiátriai gondozók látogatási tilalmát. Közben a kormány február 16-án előterjesztett javaslatát megszavazva újabb 90 napra meghosszabbította a veszélyhelyzeti intézkedéseket, így akár további hosszabbítás is várható.

A szegényeknek, a szociálisan rászorulóknak az állandó egzisztencális és anyagi fenyegetettség miatt is nehezebb. Berzenkedünk az izoláció miatt, de van, ahol az izoláció elképzelhetetlen és kivitelezhetetlen, mondhatni luxus. Ahogy az online tanulás feltételei sem adottak, vagy ahogy a higiénés termékek sem. Hiszen, ha az embernek választania kell, hogy kenyeret vagy szappant vegyen, előbb kenyeret fog venni. Magyarországon több mint négymillióan élnek mélyszegénységben. És hányan vesztették el vagy vesztik el éppen a munkájukat, a megélhetésüket…

Megugrott a krízishívások száma

Dr. Árkovits Amaryl tapasztalati szerint mindez a telefonos lelkisegély szolgálathoz beérkező hívásokon is érezhető, a probléma súlyossága pedig számokban mérhető.

A pécsi S.O.S ÉLET Telefonszolgálat adataira tudok támaszkodni, ahol nagyon látványos, hogy a krízishívások aránya az érdemi hívások viszonylatában háromszorosára növekedett tavaly március óta.

Korábban a krízishívások, az öngyilkossági vészhelyzetben történő telefonálások az érdemi hívásaink 25%-át tették ki, ami tavaly tavasszal 75%-ra ugrott.

Nyáron volt egy csendesebb időszak, de még így is duplája volt ez az adat a megszokottnak, majd szeptembertől újabb emelkedést tapasztaltunk. A decemberi statisztikai adataink 92%-ot mutattak. Mostanra ez csökkent, de még mindig magas.

Már ugyanannyi férfi hívja a krízisvonalat, mint nő, párkapcsolati és egzisztenciális nehézségek miatt. A fotó illusztráció, forrás: pixabay.com.

Korábban több női hívónk volt, mint férfi, a járvány alatt azonban a nemek aránya kiegyenlítődött. A férfiaknál döntően középkorúak hívtak minket, a nőknél kiegyenlítettebb az életkori eloszlás. A nők főleg párkapcsolati problémákkal telefonálnak, a férfiak párkapcsolati és egzisztenciális nehézségek miatt.

Megnőtt a pszichiátriai problémákkal küzdők aránya is a hívók körében, de ez valószínűsíthetően az egészségügyi ellátórendszer inszufficienciájáról, a nappali elérhetőség nehézkességéről is szól magyarázza a szakember.

A világon évente közel 800 000 ember vet véget önkezűleg az életének. Ez azt jelenti, hogy minden negyvenedik másodpercben valaki öngyilkosságot követ el. Magyarországon átlagosan 2530.000 öngyilkossági kísérletről van adat, és 2019-ben több mint 1500-an fejezték be öngyilkossággal az életüket. Hogy legyen kihez fordulni krízishelyzetben, a pécsi S.O.S. ÉLET Telefonszolgálat önkéntesei 1975. január 1-je óta minden este ügyeletet tartanak. A speciális kiképzésben részesített szakemberek este hét és reggel hét óra között az anonim módon, ingyenesen hívható 0680/505390-es számon, valamint este hét óra és éjfél között chaten, a www.sospecs.hu oldalon várják a krízisben levő, segítséget váró embereket. A telefonszolgálat 2019-ben több mint 2100 hívást fogadott, amelynek jelentős része krízishívás volt. Az S.O.S ÉLET telefonszolgálat szakmai munkájának támogatását, koordinálását, a működéséhez szükséges infrastruktúra biztosítását és annak fenntartását az S.O.S Öngyilkosság Megelőzésért Alapítvány végzi.

Ez már nem a látványos szolidaritás ideje

Bár van segítség, úgy tűnik, az első hullámra jellemző összefogásnak, szolidaritásnak most nyoma sincs. Hogy ennek mi az oka? A pszichiáter szerint az eddig felsoroltak: a fáradtság, a kimerültség, és talán az is, hogy a megváltozott lét- és időélmény miatt egyre kevésbé tudunk előre és kifele, másokra gondolni, tervezni.

Fárad az empátiánk is. Beszűkül a gondolkodásunk, a szaporodó napi nehézségeink lekötik a figyelmünket, elveszik az erőnket” – véli Árkovits Amaryl. Azonban nem szeretnék általánosítani, hisz most is sokan vannak, szervezetek, magánemberek, kis baráti vagy munkahelyi közösségek, akik folyamatos figyelemmel és törődéssel segítik embertársaikat.

A szolidaritás, a humánum, az emberség nem veszett ki, talán csak kevésbé látványos, kevésbé harsány, és némiképp maga is támogatásra szorul.

A magam részéről például nem szerettem a tapsolós, látványos köszönetnyilvánításokat ismeri el a szakember. Persze én is meghatódtam tőlük kezdetben, aztán arra gondoltam, talán nagyobb segítség lenne ezeknek az embereknek, ha valaki hazahozná a gyereket az oviból, vagy műszak végén adna egy tál levest. Ha a terhek egy része megoszthatóvá válna. Ezek apróságnak tűnő, de bárki által teljesíthető gesztusok (lennének). Szándék és figyelem kérdése az egész hangsúlyozza a pszichiáter.

Azért még akadnak, akik folyamatos figyelemmel és törődéssel segítik embertársaikat. A fotó illusztráció, forrás: pixabay.com.

A megoldás kulcsa egyelőre a védőoltás, de látszólag sokan jobban félnek a vakcinától, mint magától a vírustól.

Nem tudom megítélni, hogy jobban tartanak-e az oltástól, vagy csak hangosabban és látványosabban képviselik a nézeteiket. A természettudománnyal moralizálva, fantáziálva nem lehet vitatkozni. Úgy vélem, az oltás-vírus-fertőzöttség-járvány stb. kérdésekben, az erre adott egyéni és közösségi reakciókban olyan sok minden keveredik össze, hogy nehéz tisztán látni.

Kutató pszichológusoknak, szociálpszichológusoknak jó kutatási terep lenne, bár sok mozzanat ismerősen hangzik. Ám az oltás nemcsak egyéni, de közösségi felelősségünk is.

A Magyar Orvosi Kamara (MOK) határozottan támogatja a koronavírus elleni oltást. Véleményük szerint a tömeges oltásoknak jelenleg nincs alternatívája. Hangsúlyozzák ugyanakkor, hogy a különböző vakcinák beszerzésének gyorsasága nem mehet egy határon túl a szakmaiság és biztonság rovására. Mivel azonban a felmerülő szakmai kérdések jelentős részére megnyugtató válaszokat kaptak, a MOK határozottan kinyilvánítja és képviseli egyértelműen oltáspárti álláspontját.

Katus Eszter

Nyitókép: Eladó egy nyíregyházi virágbolt előtt 2021. március 8-án. A kormány döntése értelmében ezen a napon életbe léptek a március 22-ig tartó szigorított védelmi intézkedések, amelyeket a koronavírus-járvány harmadik hullámában a fertőzésszámok csökkentése érdekében hozott meg a kabinet. A nőnapra tekintettel a virágboltok a nemzetközi nőnapon még nyitva maradhattak, de utána nekik is be kellett zárniuk. MTI/Balázs Attila

Adj 1 százalékot az Átlátszónak! Adószám: 18516641-1-42 Átlátszónet Alapítvány
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri vagy rendszeres adománnyal, vagy az szja 1 százalékod felajánlásával!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom